A Tapolcai-medence tanúhegyeinek legészakibb és legfiatalabb hegye, a 358 méter magas Haláp a kevésbé ismert tanúhegyek közé tartozik, aminek nagyrészt az lehet az oka, hogy a XX. században egyszerűen elbányászták a közepét. A valaha a Badacsonyhoz hasonlóan koporsó alakú tanúhegy mára elvesztette formáját.

Más, szerencsésebb hegyeink esetében sikerült elérni, hogy még időben felhagyjanak a bányászattal, mielőtt elhordják az egészet, de a Halápon sajnos majdnem a teljes XX. században folyt a bazaltbányászat.

Míg a Hegyestűnél az látható, hogy a bányászat "kettévágta" a hegyet, addig a Halápon a bazaltsipka közepét bányászták el, így a pereme nagyrészt megmaradt. Cserébe körben itt is láthatjuk a szépen megmaradt, oszlopos elválású bazaltorgonákat, mintha csak egy megkövült farakás lenne a hegy oldala.

A volt bányaüreg a geoturizmus iránt érdeklődőknek is érdekes lehet, hiszen jól megfigyelhetőek a bányászat során feltárult geológiai képződmények. A megmaradt peremrészről pedig csodás a kilátás dél felé, a Csobánc, a Gulács, a Szent György-hegy felé.

A hegy déli lábánál Zalahaláp településről indulva mászhatjuk meg a hegyet, Nyírád felé indulva a főúton, majd a temető után a régi bányászati úton induljunk el fölfelé.

A hegy északi szoknyáján keresztülvág egy piros sáv turistajelzés, de az nem visz fel a platóra.