Fertőrákos Magyarország egyetlen olyan községe, amelyet városfal övezett a középkorban. Ennek a 4 méter magas, lőrésekkel épült falnak két rövid szakasza maradt fönn, a felső városfalat a Fő utca és a Béke utca találkozásánál, az alsó városfalat (ami egy bástyatoronnyal egészül ki) pedig a Fő utca 222. számú háza mellett találjuk.

A városfal eredetileg sem volt egybefüggő, csak északról és délről védte az akkor csak a püspöki kastélytól a templomig érő települést, ugyanis kelet felől a Fertő mocsara, nyugat felől a meredek domboldal és a Rákos-patak jelentett természetes akadályt.

A falat valamikor 1318 körül, a kastély újjáépítésével egyidőben emelhették, de az biztos, hogy az 1360-as években már állhatott, mert az akkori oklevelek több alkalommal is a rákosi várnagyként hivatkoznak a püspökre. Többek között a fal meglétének is köszönhette a község az elnyert mezővárosi rangot 1582-ben, ugyanis ez a kiváltság megkövetelte, hogy a település fallal legyen megerősítve.

Az alsó várfal előtt áll az 1996-ban, az esemény jubileumi ünnepén emelt Kitelepítettek Emlékműve, amely a német származású fertőrákosi lakosok (3500 ember – az akkori falu lakosságának 90 százaléka) kitelepítésének állít emléket.