A Nádak Útja tanösvény mellett, a kilátó előtt 200 méterre található a Vasfüggöny Emlékhely, amely az eredeti helyén mutatja be az egykori határzár három korszakát egy 40 méter hosszú szakaszon, tájékoztató táblák segítségével. 2008. július 15-én avatták fel.

A vasfüggöny az 1948-1989 közötti időszakban 356 km hosszan húzódott az ország nyugati határán, így a Fertő-parti településeken is.

Első időszak (1948-1956)

1948-ban kezdődött meg a nyugati határ lezárása. Faoszlopokra szögesdrótot erősítettek, mellette aknamezőt telepítettek. Ez a védelmi vonal akadályozta meg ebben az időszakban az Ausztriába szökést. A politikai enyhülés hatására 1955-ben megkezdték a határzárak eltávolítását, amellyel 1956. október 20-ra végeztek. Az 1956-os forradalom bukása után így tudott aránylag könnyen 300 000 ember disszidálni.

Második időszak (1956-1965)

'56 után a kormány elrendelte a nyugati határ ismételt lezárását, ami most már két párhuzamos drótkerítést jelentett, közöttük 800 000 aknával. Az aknamező mellett nyomsáv húzódott, amelyet rendszeresen tárcsáztak és boronáltak. A nyomsáv mellett út húzódott az őrjáratok részére.

Harmadik időszak (1965-1989)

1964-ben döntés született az aknamező hatástalanításáról, és az akkor korszerűnek számító szovjet SZ-100-as jelzőrendszer hazai telepítéséről. Ezt nem közvetlenül a határvonalra, hanem 500-2000 méterrel beljebb telepítették. Ha a kerítés drótját elvágta valaki, vagy csak hozzáért, azt egy berendezés jelezte a központban. 36 év elteltével a jelzőrendszer elavulttá vált, ezért 1989 februárjában döntöttek a megszüntetéséről, de ugyanezen év augusztusában megszűnt maga a vasfüggöny is.