A lazaristák először a XVII. században Sobieski János lengyel király felszabadító csapataival, mint tábori lelkészek jöttek Magyarország területére, de nem telepedtek meg. Később 1762-ben elvállalták a nagyszombati és a váci szeminárium vezetését, de ez is csak rövid ideig tartott.

Az első magyar rendházukat Piliscsabán hozták létre 1898-ban, majd két hasonló házuk létesült Budapesten. 1903-ban a IX. kerületi Gát utcában kezdtek rendházat építeni, 1910-ben Szuchy János tervei alapján, Medits Nándor későbbi házfőnök vezetésével kezdték meg a XI. kerületi Ménesi úton a rendház építését. Ekkor Magyarországon már három lazarista ház szolgálta a rászorulókat. Sőt, 1912-ben a Ménesi úton felépült egy apostoli iskola is a növendékek számára.

A magyar lazaristák 1926-tól önálló tartományt alkotnak. A budapesti Ménesi úton épített ház lett a Magyar Tartomány központja. A lazaristák aktív missziós munkát folytattak a plébániákon egészen 1950-ig, amikor a kommunista uralom feloszlatta a rendet. A rend tagjai negyven éven keresztül szétszórtan éltek. Piliscsabán a missziós házból tanácsháza, Szobon a rendházból állami intézet, a Ménesi úton lévő kápolnából garázs lett.

A kápolna és a rendház ma a Ménesi út éke, szépen rendben tartott kertje, vörös téglás, díszes épülete megállásra készteti a járókelőket.