Albertfalva a ráckevei koronauradalom promontori kirendeltségéhez tartozott, amikor a XIX. század elején a promontori (budafoki) zsellértelep északi irányba való bővítését elhatározták és 50 házhelyet jelöltek ki az új településnek. Ezt a területet Mária Terézia ajándékozta lányának, Krisztina hercegnőnek nászajándékul, aki Albert szász–tescheni herceghez (Albert Kasimir von Sachsen-Teschen herceg) ment feleségül. Az új birtokosról nevezték Sachsenfeldnek, illetve rövid idő múlva Albertfalvának.

A kialakuló, többségében német iparosok lakta település 1828-ban elszakadt Promontortól és önállóvá vált. Az 1838-as nagy dunai árvíz szinte teljesen elpusztította Albertfalvát, de rövid idő múlva ismét felépült. Ipari fejlődése a XX. század elejétől felgyorsult: gumigyár, repülőgépgyár, szappangyár és ipari üzemek jöttek létre a területén. A kertes, kis házas, több részes település 1950-től Budapest XI. kerületének része. Az 1970-es évek kezdetén jelentős részét lebontották és új, tízemeletes panel lakóházakat építettek.

Bár az anyakönyvezés már 1823-tól önálló anyakönyvben történt, az első szentmise csak 1922. december 26-án volt a régi iskolában. Az új iskola 1929-ben történt felépítésével állandó kápolnát alakítottak ki.

A templom építése és a plébániai élet teljes megszervezése Doroszlai Béla nevéhez fűződik, aki 1955-ig volt Albertfalva plébánosa. 1941. október 5-én szentelte fel Shvoy Lajos székesfehérvári püspök a Szent Mihály főangyal tiszteletére épített templomot, amelyet Kismarty–Lechner Jenő és fia, ifj. Lechner Jenő tervezett. 1969-ben készült el Bardon Alfréd tervei szerint a szentély átépítése.

1988–91 között a templom teljes felújítására került sor. Az akkori liturgia és a modern építészeti igényeknek megfelelő csúcsíves alakú vasbeton keretek alkotják a templom fővázát, falai téglából készültek és hullámpalával fedték, alapterülete 600 m².

A templom főoltárán álló, fából készült Szent Mihály-szobor Búza Barna alkotása. A szentély jobb oldalán lévő hatalmas színes üvegablak az 1938. évi Eucharisztikus Világkongresszus emlékére készült, a többi üvegablak a nyolc boldogság ábrázolása. Az oltár kör alakú, fehér márványból készült. A három manuálos, 17 regiszteres orgona építése 1985-ben fejeződött be. Albertfalva egyetlen temploma 1949-ben kapta meg a plébániai rangot.

A plébánia 1992. január 31-én alapította meg az Albertfalvi Don Bosco Katolikus Általános Iskolát, amely a templommal szemben, az Önkormányzat tulajdonát képező épületben működik.