A Petőfi híd Budapest egyik Duna-hídja, amely a budai egyetemi campusokat köti össze a Nagykörút déli részével.

A Petőfi híd – 1945-ig Horthy Miklós híd – Álgyay Hubert Pál tervei alapján épült 1933 és 1937 között. A híd a pesti és budai körút déli szakaszainak villamos- és gépjárműforgalmát vezeti át a Duna felett. A híd majdnem 380 méter hosszú, a feljárókat is beleszámítva pedig összesen több mint 510 méter, szélessége nagyjából 25 méter.

A híd szerkezetét négy, változó magasságú főtartó adja, amelyek a pillérek fölött a legmagasabbak. A négy főtartót Magyarországon itt méretezték először tartórácsként, így a felhasznált acél súlya révén takarékosabb megoldás volt. A hídfők falaihoz csatlakozik a híd korlátja, amelyek mellett mindkét oldalon közel három és fél méter széles járdát alakítottak ki. Az úttesttől és a járdától elkülönítve kialakítottak egy kerékpárutat is, amelyet azonban az átépítések során megszüntettek.

Budapesten már 1908-ban tervezték egy új Duna-híd felépítését a jelenlegi Petőfi híd helyén, azonban az I. világháború kitörése miatt ez nem valósult meg. 1930-ban került újra napirendre a híd megépítésének kérdése, és az előmunkálatok elvégzése után egy évvel később, 1931-ben kezdték el megépíteni a híd alapját. A mélyépítési munkálatokat a budai oldalon 1933 és 1934 között, a pesti oldalon pedig 1934 és 1935 között végezték el.

1933-ban kezdték megépíteni a híd acélszerkezetét, amelyet a Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyár végzett el a vasszerkezet szerelési és fedőmázolási munkálatokkal együtt. A híd építése során alkalmaztak Magyarországon először a parti pilléreknél nagyméretű vasbeton keszont. 1935-ben kezdték meg a szerelést a budai oldalon, az év végére már eljutottak az első mederpillérig, 1936-ban pedig már be is fejezték a munkát.

A híd átadására 1937 szeptemberében került sor. A II. világháborúban a hidat felrobbantották, és az újjáépítése csak 1950-ben kezdődött el. Két évvel később, 1952 novemberében nyitották meg újra a forgalom számára. A hidat ekkor nevezték át, és azóta viseli Petőfi Sándor költő nevét.

1966 és 1970 között a hídon több javítást és villamosvágány-cserét végeztek, ezen kívül pedig a híd acélszerkezetének, valamint szegecseinek javítására is sor került a híd teljes újramázolásával együtt.

Tíz évvel később, 1979 és 1980 között hídpálya-felújítást hajtottak végre, melynek keretében a teljes pályaszerkezetet átépítették. Ennek következtében a híd keresztmetszete is változott, a kerékpárutak megszűnésével pedig az úttest szélessége növekedett. A villamosmegállókat középperonos aluljáróval egészítették ki mindkét hídfőnél, a pesti oldalon pedig a Boráros tér is teljesen átépült a felújításokkal egy időben. A hídfeljárórendszert átépítették és egy új gyalogos aluljárórendszer alakítottak ki, így a HÉV, az autóbusz-végállomás, a villamosmegállók és a járdák között is könnyebbé vált az átjárás.

1996-ban volt a híd utolsó nagyobb felújítása, amire a budai mederpilléren található mozgó saruk beszorulása miatt volt szükség. A szerkezet felpúposodott, a pillér pedig a hídtengely irányában is elmozdult. Bár nem veszélyeztette közvetlenül a híd tartóképességét, viszont szükségesnek bizonyult a beszorult saruk új, gömbsüveges sarura való cseréje.