A Gazdagréten található, barokk stílusú Szentháromság-szobor már évszázadok óta, egész pontosan 1761 óta díszíti a Törökbálinti és a Gazdagréti út, valamint az Irhás árok találkozásánál álló járdaszigetet.

A XX. századig Gazdagrét mezőgazdasági, szőlőtermesztő terület volt a XI. kerület szélén. A hagyomány szerint egy sváb szőlősgazdát, aki az Irhás árokban dolgozott, a lovával és a kocsijával együtt magával sodort egy hirtelen támadt nyári zivatar folyamán az áradó víz. A Törökbálinti útnál lévő pallónál fennakadt, és így megmenekült. Ezért hálából egy fogadalmi szobrot emeltetett a megmenekülése helyén.

A barokk szobrot erős mozgalmasság, fokozott pátosz, a díszítő elemeket pedig részletgazdagság jellemzi. A szobor oldallapjait egyszerű, bevésett tükör-minta díszíti. Homlokoldalán egy német nyelvű, Istent dicsőítő szöveg olvasható.

A szobor talpazatánál elhelyezett cserepekben árvácska, más néven a Szentháromság violája – ez az elnevezés valószínűleg a virág háromféle színéből ered – is látható, ugyanis az árvácska a Szentháromságot szimbolizáló virág. A cserepeket sajnos időnként ellopják, így nem mindig találhatók meg a szobor talpazatánál.

A mészkőszobor alkotója ismeretlen. Újbuda Német Kisebbségi Önkormányzata 1997-ben újíttatta fel a ma már szakrális műemlékké nyilvánított Szentháromság-szobrot. Az egykor pár méterrel arrébb lévő szobrot valószínűleg a kereszteződés bővítése, rendezése miatt kellett áthelyezni.