Szentantalfa – Tagyon – Hegyestű – Monoszló

A középnehéz, 15 km-es út igazi felfedező túra, amely során közelről tanulmányozhatjuk a kevésbé ismert Csicsói- és Monoszlói-medence körüli tájakat, és az olyan jellegzetes falvakat, mint Szentantalfa vagy Monoszló. Utunk csúcspontja a félbevágott kúp alakú, híres Hegyestű, ahonnan belátni az egész Káli-medencét, háttérben a jellegzetes tanúhegyekkel.

Célszerű túránkat Szentantalfa központjából, a Zsóka fogadótól kezdeni (néhány méterre a buszmegálló, az épület előtt kerékpártároló, ahol leköthetjük bringánkat, ha kerékpárral érkeztünk, és egy gyalogtúrát szeretnénk tenni).

A fogadótól a Balatoni Kéktúra jelzéseit követve, a cikk-cakkos Kút utcán indulunk lefelé. Egyperces séta után már a falu szélére érünk, a szemközti hosszú háznál forduljunk balra. Kertek végében, jó minőségű javított talajúton haladunk tovább. Pár lépést követően jobbra, az árnyas fa oltalmában megbújó „Kiskút” és az egykori mosóház 2002-ben felújított együttese fogad. Néhány lépcsőfokon leereszkedhetünk a „kis üstben” fakadó forráshoz, a békalencsés, egykori mosómedencét fapallókon körbejárhatjuk.

Utunk hamarosan a sportpályákhoz érkezik, ahol nyugat felé fordulva, a Cserkúti-patak kis gyaloghídján, majd a focipálya és az edzőpálya között átsétálunk a sporttelepen. Kilépve a létesítmény területéről útelágazásba, s egy árnyas erdőcskéhez érünk, mely a régi zsidótemetőt rejti.

Itt a focipályát szegélyező földútra kanyarodva dél felé indulunk tovább. Jobb oldalon a Hangyás-tető kaszálója kísér, a focipályát elhagyva füves területen vágunk át. Balra néhány erdőszéli házat, majd jobbra felettünk, egy fűben megbúvó forrás foglalatát hagyjuk el, hamarosan erdőbe lépünk. A ligetekkel tarkított erdőben emelkedve elhagyunk jobbra egy elvadult gyümölcsöst, majd felérünk a tagyoni szőlőhegy északkeleti sarkára. A kék jelzést követve, a szőlőhegy legfelső, murvás útján, dél felé folytatjuk túránkat. Bal oldalunkon elhagyott, bozótos gyümölcsös kísér, de hamarosan megnyílik a táj. Remek panoráma tárul elénk: kelet felé Szentantalfa és Tagyon medencéjére, a hátterében emelkedő Szent Balázs-hegy szőlőire, présházaira látunk, a hegy északi lejtője mögül előbukkan a Halom-hegy csúcsa a Kossuth-kilátóval, dél felé fordulva pedig felcsillan a Balaton víztükre.

A hegyoldallal párhuzamosan futó utunk fokozatosan délnyugat felé fordul, balra, alattunk rendezett szőlők, présházak láthatóak, ha az útszéli fák, bokrok engedik, rá-ráláthatunk a Balatonra. Jobbunkon erdő kísér, egy-egy útszéli présházzal, pincével. Egy bozótsornál a kék jelzés balra, lefelé, a szőlők közé fordul, de pár métert követően ismét jobbra kanyarodik az utunk.

Feltűnik előttünk a Révfülöp és Balatonszepezd fölé magasodó hegyek tömbje és a Hegyestű jellegzetes torzója. Szőlők, szépen rendbe hozott présházak, pincék között haladunk. Némelyik épületen XIX. századi évszám. Nemsokára keskeny, változó minőségű aszfaltútra váltunk, mely bal és jobb derékszögű kanyart követően a part felé fordul. 100–120 métert követően, az ereszkedő aszfaltút derékszögű balkanyarjából letérünk jobbra, s füvesaljú úton, kezdetben pár métert a szőlők között kanyarogva ismét délnyugat felé haladunk. Néhány házat elhagyva az út dél felé kezd fordulni. Nemsokára egy Y elágazásba érünk, ahol lentről a kék kereszt jelzés érkezik, de mi élesen jobbra, a kéken folytatjuk túránkat. A Tagyon Birtok déli határában járva hagyjuk el a szőlőhegyet.

Erdőbe, egy T elágazásba érünk, ahol jobbra, északnyugat felé kanyarodunk. Hamarosan megnyílik felettünk a lombkorona, az utunk füves csapássá változik. Jobbra még ki-ki láthatunk a szőlőbirtokra (néhány tábla még figyelmeztet is a magánbirtokra).

Kis tisztásra érünk, ahol két, nehezen észrevehető kék jelzés között kell balra bebújnunk a fiatal, sűrű, bozótos vegyeserdőbe. Vadcsapásszerű ösvényünk fákat, bokrokat kerülgetve emelkedik. Nemsokára feljutunk egy ligetes, fennsíkszerű részre. Hamarosan a Zánkáról érkező sárga jelzés csatlakozik hozzánk. Az immár kék és sárga jelzés egy hajdani, elvadult szőlőbirtok déli sarkánál lévő elágazásban, a Panoráma Kerékpárutat jelző táblánál jobbra törik. A Tar-hegy csúcsát megkerülve folytatódik ligetes utunk. A lombok közül több helyütt kiláthatunk Balatonszepezd és Zánka felé. A szekérúttá váló utunk egy magányos házat elhagyva felér a Hegyestű és Tar-hegy közti nyeregbe, a bazaltorgonákhoz vezető keskeny műútra. Innen mindenképpen tegyünk egy kitérőt a Káli-medence keleti kapujának is mondott, 336 méter magas, lenyűgöző Hegyestű felé. A messziről félbevágott hegynek kinéző egykori vulkán körül geológiai bemutatóhelyet is találunk. A hegyen 1930 és 1970 között kőbánya működött, a hegy felét szabályosan kitermelték. Ennek az lett a nem várt eredménye, hogy láthatóvá vált az egykori vulkán belseje: a kürtőben megrekedt bazaltláva, ami függőleges, orgonasíp-szerű oszlopokként szilárdult meg. A bazaltkúp mellől a Balaton-felvidék egyik legszebb kilátása tárul elénk a teljes Káli-medencével és a tájból kiemelkedő tanúhegyekkel, a hegy tetejére felmászva pedig a Balatonra nyílik csodás panoráma.

Visszatérve utunkra, rövid aszfaltvándorlás után, miközben az út vesz egy bal kanyart, elhagyjuk a műutat jobbra. Kis tisztásokkal, ligetekkel tarkított erdei utunk fokozatosan ereszkedik, leír egy nagy S kanyart, melynek vége előtt balra elhagy minket a kék jelzés. Mi viszont jobbra, a sárga sávon jutunk ki az erdőből, két öreg tölgy „kapuján” át, majd egy tehenészetnél érünk le a monoszlói műútra. A rövid aszfaltútszakaszt követően, jobbra letérő, fűvel benőtt, napos erdei úton jutunk le Monoszlóra, a Nagykő utcába, melyen továbbhaladva a focipályánál a Fő utcába csatlakozunk. Ezen jobbra fordulva, a postát elhagyva a zsákfalu faluközpontjába jutunk.

Mielőtt a továbbindulnánk a Fő utcán, balra a sárga jelzésen maradva érdemes egy pici kitérőt tenni, és megnézni a Templom utcában álló műemlék, középkori eredetű református templomot. Az eredetileg katolikus, középkori, román stílusban épült templomot a XVIII. század közepén a reformátusok építették fel romjaiból, majd 1829-ben átépítették, és máig használják. Szentélyében temették el egykor Monoszlói Ladomér esztergomi érseket. A református paplak is a XVIII. századból való.

Utunk immár kék négyzet jelzésre váltva, a Fő utcán folytatódik tovább. Az utolsó, bal oldali mellékutca torkolatánál balra az észak felé induló, részben benőtt, sötét erdei útra térünk. Jobbra egy-egy út ágazik ki a falu felettünk lévő szőlőihez, présházaihoz. A szőlőket elhagyva egyre meredekebbé, kövessé válik az ösvénnyé keskenyedő utunk. A túránk legfárasztóbb kapaszkodóját leküzdve felérünk a Tói-hegy mészkő „fennsíkjára”. Innen már kényelmesen, szintben haladunk tovább. Utunk egyszer csak ligetessé, vizenyőssé válik – a védett Hegyi-tó mocsaras területének keleti szélén járunk. Ezt követően gyertyános-tölgyesben folytatódik a túra. Egyszer csak egy erdei út kanyarjába érkezünk, itt balra, észak felé haladunk tovább, amerre a kék négyzet jele is mutat. Ligetes tisztást követően egy villanypásztorral védett szántó sarkához, a Balatonhenye felől érkező turistaútra érünk ki a magaslesnél. Most már a kék és a piros sáv jelzés egy darabig együtt halad ezen a szakaszon, jobbra, erdőbe térve folytatjuk utunkat. Kényelmes, erdei szekérúton járunk, itt-ott megjelenik a bükk.

Egy kis tisztásnál balról erdészeti földút csatlakozik hozzánk, s rövid ereszkedést követően kiváló minőségű, erdészeti murvaútra jutunk le. Ezen balra fordulva, árnyas erdőben folytatjuk utunkat, de hamarosan a jelzések különválnak, a piros jelzés jobbra letér a murvás útról (tábla is jelzi), mi ezt követjük. Egy ligetes részen feketefenyők között, majd vegyeserdőben haladva egy rétláncolat első tagjára jutunk ki. Az árnyas, ligetes, dús füvű réten a turistautat a Nagyvázsonyról érkező zöld sáv jelzésű turistaút keresztezi, melyre áttérve, jobbra folytatjuk túránkat.

Erdőben ereszkedve rövidesen egy lapos völgy keleti oldalába, egy legelő felső szélére érünk ki. Bal oldalunkon, a keskeny erdősáv mögött Balatoncsicsó szőlői húzódnak. A legelő végén, az erdőhöz érve maradjunk továbbra is a balra, szőlők közé kanyarodó szekérúton. Ne menjünk egyenesen tovább a zöld jelzésen, mert a turistautat az erdősáv végén kerítéssel lezárták. A szőlők, présházak közé érve, egy jó minőségű murvás úton, szőlők közt, majd erdőrészeken át a zöld jelzéssel párhuzamosan, dél-délkelet felé haladva ki tudjuk váltani a lezárt turistaút-szakaszt.

Miután visszajutottunk a zöld jelzés nyomvonalába, erdősáv és szőlő között haladunk, majd az erdőbe térve, Balatoncsicsó temetője mellett jutunk le a falu bekötőútjára. Ezen néhány métert jobbra megyünk, majd balra fordulva letérünk róla, a Cser-hegy széles gerincére, szántók és kaszálók közé jutunk ki.

Remek kilátás nyílik az előttünk-alattunk elterülő Szentantalfára, jól látszik mindhárom templom tornya, miközben a háttérben a Balaton vize hullámzik. Északkelet felé a Halom-hegy csúcsa magasodik, tetején a Kossuth-kilátóval, folytatásában, délkelet felé a Balázs-tető vonulata emelkedik, dél-délnyugatra tekintve pedig a Hangyás-tető tömbje magasodik.

Túránkat folytatva leereszkedünk a faluszéli erdőhöz, melyen átvágva beérkezünk Szentantalfára, a Templom utcára. Ezen balra fordulva az egymással szemközt, az utca két oldalán álló római katolikus és református templomhoz érünk. A harmadik, az evangélikus templom legegyszerűbben a faluközpontból, az óvodához vezető gyalogúton közelíthető meg. A barokk stílusú katolikus templom egyes források szerint már 1729-ben állt, az biztos, hogy a XVIII. században épült. A dombtetőn álló, késő barokk stílusú evangélikus és az ugyancsak késő barokk református templomot is 1785-ben emelték, de a tornya 1841-ből való. Az evangélikus templom szomszédságában még körbenézhetünk a millenniumi emlékpark, majd a központba visszatérve túránk végéhez értünk.