Komló
A település a Kelet-Mecsek lábánál fekszik, a Komlói kistérség központja.
Látnivalók
A város egyetlen műemléke az egykori kis falu XIV. századi, gótikus templomának romja a kórház fölötti hegyoldalban. A helytörténeti múzeum és a természettudományi gyűjtemény a Városház téren található.
Komló nem dicsekedhet nevezetes látnivalókkal, viszont közigazgatásilag ide tartozik a Dél-Dunántúl egyik híres gyógyfürdője, SIKONDA. A hévízre szénmező után kutatva bukkantak 1928-ban. 1929-ben már kis fürdőmedencét és kádfürdőt, 1931-ben gyógyszállót építettek.
A gyógyvíz az alkálikus, gyengén radioaktív hévizek csoportjába tartozik, értékét szabad szénsav tartalma növeli. Mozgásszervi betegségek gyógyítására alkalmas. A II. világháború után fokozatosan kedvelt gyógy- és strandfürdőhellyé vált. Az új élményfürdőt és wellneshotelt 2004-ben adták át.
Története
A mai város a XIII. századtól a szénbányászat megindulásáig kis hegyi falu volt. Nevét a komló, a sör alapjául szolgáló növény adta, a XVIII. századi községi pecséten már szerepelt. Bár 1812 óta fejtettek szenet a város környékén, az első függőleges akna – az Anna-akna – csak az 1890-es évek vége felé kezdett termelni. A nagyüzemi termelés – és ezzel a település várossá fejlesztése – a XX. század közepén indult meg.
Komlót 1951-ben emelték városi rangra, és 1954-ben az új városhoz csatolták a környező, középkori kis falvakat: Zobákpusztát, Mecsekfalut, Mecsekjánosit. A bánya valamikor több mint 10 000 embert foglalkoztatott, a kitermelt szén nagy része a dunaújvárosi vasműbe került. Az 1990-es évek folyamán a már gazdaságtalanná váló termelés fokozatosan megszűnt, a bányák bezártak.