Az evangélikus felekezet budavári temploma eredetileg a Dísz téren épült fel 1846-ban, ám a század '90-es éveiben a telekre igényt tartott a Honvédelmi Minisztérium, így új templom építésére volt szükség. Az új épületet Kallina Mór, a budai Vigadó és a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga építésze tervezte, felavatására pedig 1895-ben került sor.

Az evangélikus templomoknál szokatlan módon neobarokk-eklektikus stílusban épült, bejáratát két hatalmas, korinthoszi oszlop keretezi. Belső tere dongaboltozattal fedett, klasszicista stílusú főoltára még az előző templom berendezéséhez tartozott. Oltárképét Székely Bertalan festette, rajta Krisztust ábrázolta kenyéráldás közben. Berendezésének nagy része, az oltárkép, az orgona és a templom oldalépületei Budapest 1944-es ostromakor megsemmisültek. Újjáépítésére 1948-ban került sor, amikor is visszaállították a neobarokkos külsőt, de a belső teret leegyszerűsítették. 1995-ben, amely mind az építésnek, mind a háborús pusztításnak évfordulója volt, új mozaik üvegablakkal ruházták fel a templomot, amelyet Schneller Vilmos készített.

A templom falán Sztehlo Gábor emléktáblája kapott helyet. Az evangélikus lelkész a II. világháború során kétezer gyermek életét mentette meg, többek között a budavári paplak alatti barlangban bújtatva őket. 1945-ben ötszáz menekült gyerekkel megalapította a Gaudiopolis elnevezésű gyerekköztársaságot, amely 1950-ig működhetett.