A 140 méter hosszú fal- és bástyarendszer a budai panoráma egyik meghatározó eleme, Schulek Frigyes egyik legnagyszerűbb építménye és a Budai Várnegyed részeként világörökségi helyszín. Bár alapjai középkori eredetűek, külseje, hasonlóan a Mátyás-templomhoz, a századfordulós átépítés eredménye.

Nevét a hagyomány szerint arról kapta, hogy a középkorban ezt a falszakaszt a halászok céhe védte. Egy másik, megalapozottabb elmélet szerint az alatta lévő városrészről, Halászvárosról kapta a nevét. Északi végén egy gyalogos úton lehetett bejutni a várba: ezen jártak a halászok a budai halpiacra, illetve lefejezése előtt a rab Hunyadi László erre próbált megszökni.

Az egykor valós védelmi szerepet ellátó várszakaszt a XVIII. század végén még hadászati szempontból korszerűsítették, de a XIX. század végére már nem töltötte be funkcióját, ezért felmerült, hogy a kor ízléséhez és városképéhez formálják. Erre remek lehetőséget adott a Mátyás-templom átépítése az 1890-es években, amely szintén a kor historizáló stílusában készült. Annak tervezője, Schulek Frigyes készítette el a Halászbástya terveit is. Az építkezés 1899 és 1902 között zajlott, a munkálatok során pedig rengeteg történetileg értékes lelet került elő a vár múltjából.

A tagolatlan, nehézkes falakat Schulek neoromán stílusban építette újra, a sarokpontokra erőteljes hatású, hengeres tornyokat helyezett, amelyeket a középkori kolostorokból ismert fedett árkádokkal kötött össze. Az így létrejött falrész mintegy karéjként öleli körbe a Mátyás-templomot, és egyben bejáratként is szolgál. A várhoz vezető lépcsőt is újjáépítették, ez ma az építész nevét viseli. Déli részén Szent István lovas szobra kapott helyet, amely Stróbl Alajos alkotása.

A bástya felavatására 1905. október 9-én került sor, így 2015-ben ünnepelhettünk az alkotás 110. évfordulóját. Esténként díszkivilágítás is hangsúlyozza a Halászbástya fontosságát Budapest városképében.

A bástya legfelső szintje belépőjegy váltása ellenében látogatható.