A település az Árpád-kortól évszázadokon át egyházi birtok volt. Műemlék Árpád-kori temploma a XIII. századból származik. A török időkben erősen megrongálódott, és utána nagyjából helyreállított épületet 1800-ban renoválták, részben átalakították, bővítették. A szentély kivételével új boltozatot kapott a templom, ekkor épült a sekrestye és a torony, az utóbbit 1867-ben rézlemezzel borították, és újra bővítették a templomot.

A román kori ablakok és a XIII–XV. századi freskórészletek az 1972–1974 évi rekonstruálás során kerültek elő. A szentély előterének bal oldalán a templom védőszentjének, Szent Györgynek a szobra látható. Az Árpád-kori templomból a kora gótikus szenteltvíztartó – ma keresztelőkút – maradt még meg.

A plébániaház a XVIII. szá-zadban  épült  barokk stílusban. A szőlőhegyi kápolnát 1807-ben építették Páduai Szent  Antal  tiszteletére.