Törökkoppányban az ünnepi viseletet díszítő fehérhímzés nagyon gazdag mintakinccsel rendelkezik. A néprajzkutatók nagyon ősi magyar hímzésnek tartják, és egyfajta sajátos képződménynek tekintik. Eredete egyfelől középkori, részben reneszánsz gyökerekhez nyúlik vissza, másfelől a XIX. századtól kezdve egyre inkább a polgáriasodás kifejezőjévé is vált. A fehérhímzés somogyi eredete még homályos, jelenléte a XVIII. század során ugyanolyan erős, mint a Dunántúl más területein, jelenlétének erősödésében számos alföldi hatással is számolhatunk. A fehérhímzés fehér pamutfonallal házivászonra (leginkább férfiingre, gallérra, kézelőre, ing elejére, kendőre) dolgozott nagyon aprólékos munka. A minta nagyobb elemeit sablon segítségével rajzolták, a kisebbeket improvizáltan varrták.

A fehérhímzés több mint száz éves törökkoppányi formakincsét az itt élő idősebb korosztály a mai napig őrzi. Öltéstechnikája igen gazdag: többségében lapos öltés és lyukhímzés, a borsóluk, száröltés, subrika, azúr, csavart öltések, paszpallér, gunárfog jellemzi. Az ingeken sűrűn telehímzett foltot képez a hímzés, s mind a díszítmény, mid a kidolgozás nagyon aprólékos. Ritkán előforduló technikával hímeznek kis kerek virágokat, melyeknek sugárszerűen szétágazó szirmai egy-egy átcsavart hosszú öltésből állnak. Mivel az így varrt szirmoknak csak a vége rögzített, a virág domborúan emelkedik ki a többi díszítmény közül. A fehérhímzéses ingmellek és kézelők szélét kétsoros áthurkolással fogják be. A hímzett buritásos inget a legények kapták ajándékba a menyasszonyuktól és ebben is esküdtek. Hétköznapi alkalomra nem viselték, csak a nagyobb ünnepeken, úgy hogy az ing elejét bekötötték, a hátulját azonban kivetve hordták. Végül a vőlegénying lett a halotti ing. Az ingmellet és a gomboláspántot lyukvarrás és a laposhímzés borította. Kicsit eltérő mintával, de hasonlóan gazdag kivitelezésben készültek a kézelők és a gallérok. Az ingmellet tükörképszerűen megoldott nagyobb motívumokkal díszítették; mint például tölgyfalevél, szőlőlevél vagy kerek virágmotívumok, félkörívek, stilizált madáralakok. A lyukvarrással körülhatárolt motívumok belsejét leveles ágak töltötték ki. Az ingek elejét, gallérját, kézelőjét és vállának szélét cakkos huroköltés szegélyezte. Természetesen a női viseleten is előszeretettel alkalmazták a munkaigényes fehér hímzést. Piros keresztszemes technikával kivarrott ingeket is kedvelték és hordták a faluban az 1930-as évekig. Az idősebb asszonyok a mai napig hímeznek ezzel a technikával terítőket, abroszokat, ágyneműket.