A műemléki védelem alatt álló, az 1820-as években épült borospincét és présházat az apátság földjein termelt szőlő feldolgozására és tárolására hozták létre. Az apátság pincéjében tárolták a dézsmaborokat is, mivel erre tökéletesen megfelelt a pince a maga 4000 hektoliteres tárolókapacitásával.

A Belső-tótól északra találjuk a klasszicista stílusú présházat és a különleges, latin kereszt alaprajzú pincét. A pince érdekessége, hogy kereszt formájának hosszanti ága 69 méter, a keresztága 43 méter hosszú, ami azt jelenti, hogy hosszanti oldala az apátsági templom főhajójánál 23 méterrel, keresztága pedig a templom keresztházánál 17 méterrel nagyobb. A pince két "ágának" találkozásánál az amúgy is lenyűgöző belmagasságot egy kupola is növeli, amely sajátságos hangulatot ad a pincének.

A szóbeszéd szerint a pincét több évtizedig (feltehetőleg a filoxéravészt követően) csak krumpli és répa, illetve egyéb zöldségek tárolására használta az apátság, és csak a XX. század elejétől hasznosították ismét a bor érleléséhez és tárolásához.

Az épületegyüttesben ma a Tihanyi Nagypincét találjuk, ahová elmehetünk egy kellemes pincelátogatással egybekötött borkóstolóra.