Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Tihany
A Tihany egykori jellegzetes népi építészetét és az itt élők életmódját bemutató Skanzen létrehozásának ötlete már az 1930-as években felmerült, ám a megvalósításra csak az 1960-as években került sor. A Balaton-felvidékén és a Bakony környékén a fő építkezési anyag a kő volt, Tihanyban pedig külön helyi építkezési stílusként alakult ki a vakolatlan bazalt-terméskő falazás. Más falvak építészetétől könnyedén megkülönböztethető a tihanyi ház, hiszen csak itt jellemző, hogy míg a ház vakolatlan, addig az ablakok körül vakolt, fehérre meszelt a szegély.
A Szabadtéri Néprajzi Múzeum két épületet és azok környezetét foglalja magába. Az egyik, az 1965-ben helyreállított Parasztgazda-ház, amely egy nádfedeles, úgynevezett "lopott" tornácos épület. A lopott kifejezés itt arra vonatkozik, hogy a tornácot a homlokzat beljebb helyezésévél, azaz a szobából teret lecsípve alakították ki. A tornác oldalának később jelentősét részét befalazták, így egy kisebb szobát alakítva ki, amely aztán általában a nagyszülők hálószobája lett. A házban az egykori lakók mindennapi használati tárgyait, gazdagon díszített bútorait tekinthetjük meg. A fészerben a mezőgazdasági eszközök mellett egy szekér és egy fakutya is áll.
A Szabadtéri Néprajzi Múzeum másik épülete a Halászcéh-ház, amely a Balaton környékének egyetlen ilyen háza. Itt rendezte a céh régen az összejöveteleket, és a céh jelképeit (pl.: céhláda, céhpecsét, céhkorsó) is itt őrizték. A ház szobából és konyhából áll, láthatunk benne egy zöldmázas kályhaszemekből rakott szemeskályhát, korhű bútorokat, szentképeket, gipsz- és porcelánszobrocskákat. A lakótérhez csatlakozó fészerben helyezték el a különféle halászati eszközöket. Olyan érdekességeket láthatunk itt, mint az egyetlen fatörzsből kifaragott bödönhajó, az ennél újabb fajta deszka- vagy lentahajó, valamint a jég- és nyári halászatnál használt rengeteg korabeli eszköz.
Az épületeket 1934-ig mostani formájukban használták. A két épület érdekessége, hogy míg a Parasztgazda-ház nádfedeles tetejét 2015-ben újra cserélték, addig a Halászcéh-házon az eredeti nádfedélt láthatjuk. A két tető egymás mellett jól mutatja a fölöttük elszállt éveket.
A múzeum bejárata az apátság és a Visszhang-domb között kanyargó Pisky-sétányról nyílik.