A tihanyi Babamúzeumban kiállított közel 500 porcelánbaba teljes mértékben egy magángyűjtemény részét képezi. A múzeumban a porcelánbaba-gyártás kezdetétől, vagyis 1840-től 1920-ig minden jelentősebb német babakészítő műhely legjellegzetesebb munkáit bemutatják.

Az I. világháborút követően a legtöbb műhely tönkrement, de ha ezek túl is élték volna a válságot, az embereknek akkor sem lett volna pénzük a drága játékszerek megvételére. A néhány megmaradt gyártótól arisztokraták és tehetősebb nagypolgárok vásároltak, majd a babákat vitrinekben állították ki. A gyerekek kizárólag ünnepek alkalmával játszhattak a drága, porcelánfejű babákkal, akkor is csak felügyelet mellett. 

Az 1930-as években egyre inkább elterjedtek a különféle olcsón előállítható szintetikus anyagok, amelyekből a mai babák is készülnek, így a porcelánbabák gyártása teljesen leállt.

A két világháború között és a II. világháború után a még megmaradt babák is padlásokra kerültek, vagy a tulajdonosok elcserélték őket élelemre. Az 1960-as, '70-es években kezdtek megjelenni a vásárokon, bolhapiacokon, ekkor kezdte el a gyűjtést a tihanyi Babamúzeumot üzemeltető Filotás házaspár is.

A két szintes múzeumban kevés információs táblát helyeztek el, hiszen a mozgalmas jelenetekbe állított babák jól mutatják a különböző korok viseletét, ízlését, életmódját. Néhány saját készítésű, a tihanyi Babamúzeum márkavédjegyével fémjelzett babán mutatják be a magyar népviseletet és az európai folklórt.

A múzeum mellett kialakított kávézóban pihenhetünk egyet, amit meg is érdemlünk, miután a Babamúzeumban végig visszafogtuk magunkat, és egyik babát sem vettük ki a helyéről, hogy játsszunk vele, vagy csak hogy közelebbről megcsodáljuk.