A régészeti feltárások alkalmával talált leletek alapján Balatonfüred és környéke már a római korban is lakott volt. A középkorban hét kisebb település (Magyaré, Arács, Kék, Füred, Papsoka, Siske és Szentkirályparragja) osztozott a területen. A korabeli feljegyzések 1118-ban említik Arácsot és csak egy évszázaddal később szólnak Siskéről és Füredről. Az apróbb települések közül csak Arács és Füred nem pusztult el a török időkben, ezek aztán 1954-ben egybeolvadtak.

Az egykori Papsoka település neve birtokosára, a Tihanyi Apátságra utal, itt laktak ugyanis az Apátság szolgái. 1221-ben, az akkor még Fürednél is nagyobb Papsokán állt a Szent Mihály tiszteletére felszentelt templom, amelynek ma romjait a balatonfüredi régi katolikus temetőben láthatjuk. A XIV. században az egyház gyengülése nyomán több birtokuk is mások kezébe került. Valószínűleg ez történt Papsokával is, amivel kapcsolatban egyre többször említik a dokumentumok a Syske családot, 1373-ben pedig a települést is Syske (Siske) néven nevezték. Siske azonban nem maradt fenn sokáig. Ugyan közel kétszer akkora volt, mint Füred, egymáshoz közeli elhelyezkedésük hamarosan egybeolvadáshoz vezetett, a XVI. században pedig már csak Füredről szólnak a feljegyzések.

Ahogy a feltárások során kiderült, a XII. századi Szent Mihály-templomot teljes egészében egy IV. században leégett római kori villa 1 méter mélyen lenyúló falaira építették rá és még az épen maradt peremes téglákat is felhasználták a templom megépítéséhez. A román stílusú imahelyet később többször átépítették és bővítették, a XIII. században például egy osszáriumot, más néven csontházat építettek hozzá.

Valószínűsíthető, hogy a templom a törökök elleni harcok során, az 1540-es évek környékén pusztult el. Az még használható anyagokat pedig a környékbeliek hordhatták el házaik felépítéséhez.

A templom romjainak közelében található az első menetrend szerint közlekedő gőzhajó, a Kisfaludy utolsó kapitányának, Keöd Józsefnek sírja.