A főtér gyöngyszeme a volt Domonkos rendi templom, amely a XVIII. században épült barokk, rokokó stílusban. Nevét a fehér ruhát viselő szerzetesekről kapta. 

A templom homlokzata klasszicizáló ión falpillérekkel, valamint barokk csigavonalakkal, vázákkal, szobrokkal díszített. Az egyszerű külsővel ellentétben a belső díszítés igen gazdag. Színei világosak, szobrai fehérek, az oltárképek színei is derűsek.

1995-ben tárták fel a templomtorony alatti, kívülről nyíló kriptát,  amelynek a bejárata két évszázadon át be volt falazva. A templom felújításakor véletlenül bukkantak rá, s amikor felnyitották kiderült, hogy a katakombaszerű helyiségek 262 koporsót rejtenek. A fakoporsók gazdag festése épen maradt.  Kiszáradva, mumifikálódva, de megmaradtak díszes halotti öltözetükben a holttestek is. A közelben lévő, Március 15. tér 19. számú ház pincéjében kiállítás (Memento Mori) készült a Közép-Európában egyedülálló leletegyüttesből. 

A templom előtt a barokk stílusú Szent József-szobor látható, karjaiban a kis Jézussal. A tér büszkélkedhet egy hangulatos szökőkúttal is, melynek kiindulópontja a templom oldalhomlokzatán lévő Szent Hedvig-szobor lábánál „fakad" és a Dunát szimbolizálva táplálja a szökőkutat. Szent Hedvig a Dunakanyar védőszentje, a szegények, a betegek, az árvák és az özvegyek istápolója.