A kolduló szerzetesrendek középkori építészetének egyik legnagyobb méretű hazai emléke a Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplom, amelynek falai tört kőből készültek, éleit és tagozott részeit pedig faragott kőtömbök alkotják. A középkori templom építészet egyik érdekessége, hogy az alaprajznak megfelelően előkészített zsaluzatba beleszórták a tört köveket, amit aztán oltatlan mésszel töltöttek ki, és vízzel öntöttek le, így a kövek gyakorlatilag összeégtek. A boltíveket aláállványozva, a faragott köveket szorosan egymás mellé téve, az ék alakú zárókő behelyezésével feszítették ki.

A Keszthely főterén álló, akkor még Szűz Mária tiszteletére felszentelt gótikus templomot és az épület oldalához kapcsolódó négyzet alakú, zárt udvaros kolostort Laczkfy István nádor építtette 1386-ban. A templom diadalívén olvasható latin nyelvű felirat szerint a nádor fogadalomból építtette az épületegyüttest, amelyet aztán a kor legnépszerűbb szerzetesrendjének, a ferenceseknek adományozott. Nagy Lajos király halála után Laczkfy többször Zsigmond király ellen fordult, amiért az uralkodó 1397-ben lefejeztette. Holttestét a ferences templomban helyezték örök nyugalomra.

A törökök megjelenésének idején, 1550 körül a templomot és a kolostort Giulio Turco olasz mérnök tervei alapján erőddé alakították. A folyamatos harcok idején a szerzetesek otthagyták a templomot és a kolostort. Habár az ellenség többször megpróbált betörni a várba, végül soha nem tudták elfoglalni azt. Az erőd megvédésében hasznos volt, hogy ebben az időben Keszthely egy félszigeten terült el. A Balaton vizének és mocsarainak oltalmában az ellenség számára alig volt megközelíthető. Miután 1690-ben a kanizsai vár újra magyar kézre került, a keszthelyi erőd elvesztette jelentőségét. A ferences szerzetesek csak 33 évvel később költöztek vissza az akkor már romos állapotban lévő épületegyüttesbe, amelynek felújításába egyből belekezdtek. A renoválási munkálatok 1730-ban fejeződtek be. Festetics Pál 1772-ben alapította a keszthelyi gimnáziumot, amelynek első tanárai a ferences szerzetesek voltak.

1878-ban a templom homlokzata felett, a tetőn levő kis fatornyocskát Festetics Tasziló lebontatta, és helyette a templom homlokzata elé egy 60 méter magas tornyot építtetett, amelyet Geisl Mór nagykanizsai építész tervezett meg. Ekkor az addig a homlokzatot díszítő rózsaablakot kiemelték és beleépítették a toronyba. 1896-ban nagyobb átalakításokra került sor. A korábban befalazott gótikus ablakokat kibontották és rózsaablakokat helyeztek el bennük, amelyeket Róth Miksa készített. Ugyanekkor a templomot építtető Laczkfy István koporsóját fedő sírkövet, amely eredetileg a padlózatba volt építve, hogy a további kopástól megóvják, a szentély déli falába helyezték, ahol ma is látható.

1945 tavaszán a visszavonuló német csapatok felgyújtották a templom neogótikus tornyát, amelynek helyreállítása 1948-ra készült el. Az 1970-es években villanyszerelési munkálatok során a vakolatrétegek alatt freskókra bukkantak, amelyeknek feltárása egészen 1985-ig tartott. Az egész szentélyt beborító hatalmas freskósorozat nem lehetett egy mester műve, nyilván egy egész műhely dolgozott rajtuk. A szentély kifestése a felszentelés előtt, valamikor az 1380-as évek elején készülhetett el.