Visegrád kulturális értékei között kiemelkedő jelentőségű a Királyi palota. A város évszázadokon át volt a magyar királyok székhelye vagy kedvenc tartózkodási helye. A régészeti feltárások nyomán elénk tárul Visegrád ezeréves történelme, a királyi palota építészeti és tárgyi emlékei bepillantást nyújtanak a több évszázaddal ezelőtti múltba.

A  királyi palota építését Nagy Lajos király kezdte el a XIV. században, majd Luxemburgi Zsigmond uralkodása alatt vált Európa egyik legszebb királyi rezidenciájává.

A Zsigmond király halála után elhanyagolt palota Mátyás király uralkodása alatt élte második fénykorát. 1476-tól magyar és olasz mesterekkel teljesen felújíttatta az épületet, melyben az Itálián kívüli Európában itt jelent meg először a reneszánsz stílus. A régi, gótikus stílusú kutak lebontatása után megépültek az új reneszánsz stílusú kutak: a díszudvar közepén álló Herkules-kút; a korabeli leírások alapján a fogadóudvaron álló Múzsák-kútja; és a királyné magánkertjében felépített, gótikus és reneszánsz stílusjegyekkel ellátott Oroszlános-kút.

A török uralom alatt a palotát annyira elhanyagolták, hogy a XVIII. századra szinte teljesen betemette a föld, a XX. századra pedig elfeledték helyét, és kételkedtek abban, létezett-e egyáltalán. Újrafelfedezése Schulek Jánosnak köszönhető, aki 1934 végén megkezdte a palota kiásását. A munkálatokon a kor neves régészei, történészei dolgoztak. A máig tartó rekonstrukció során eddig a királyi lakóépületet és a kertet sikerült visszaállítani, és ismét látható az újjáépített Herkules-kút.