Visegrád első vára a Sibrik-dombon épült Szent István uralkodása alatt. Ez az építmény a tatárjárás során elpusztult. Az ország újjáépítésekor IV. Béla király felesége, Lascaric Mária királyné hozományából kettős várrendszert létesített Visegrádon, eredetileg azért, hogy a Nyulak-szigetén, a domonkos kolostorban nevelkedő Margit lánya és az ott menedéket kapott özvegyek és árvák tudjanak hova menekülni egy újabb támadás esetén. Az 1250-es évek végére elkészült várrendszer legmarkánsabb építménye, a 328 méter magas hegyre felépített úgynevezett Fellegvár. A hegy alján az alsóvár pedig kaputornyokból, őrtornyokból, erődítésfalakból és egy nagy lakótoronyból állt. A fellegvár kiemelkedett pompájával, erejével és méreteivel a korszak magyarországi várai közül, hiszen sokat használta a királyi család alkalmi szálláshelyként.

Történelmének máig legfontosabb eseménye az 1335. novemberében megtartott királytalálkozó, melyen Károly Róbert magyar, Nagy Kázmér lengyel, Luxemburgi János cseh király, a német lovagrend és számos herceg, főméltóság vett részt. A magyar Szent Koronát 1323-tól a török hódításig a vár falain belül őrizték. A XIII. századtól a XV. századig folyamatosan erősített és átépített vár a török időkben elszenvedett ostromok miatt vált rommá.

Helyreállítása az 1870-es években kezdődött el, és azóta is tart. Jelenleg kiállításokat tekinthetünk meg többek között a Szent Koronáról, a vár történetéről, a királytalálkozóról, úri vadászatról. A vár és a kiállítások bejárása nagyjából 1 órát vesz igénybe.