Esztergom történelmében és városképében meghatározó szerepe van a Várhegynek. Már Géza fejedelem is itt jelölte ki szálláshelyét, és itt született fia, István király, aki befejezte az apja idejében elkezdett vár építését. Innentől fogva Esztergom királyi székhely lett, majd nem sokkal később az érsek székhelyét is a várba helyezték. A későbbi századok folyamán megfordult a várban III. Konrád német császár, VII. Lajos francia király és I. Frigyes német császár is.

1198 fordulópont volt a város életében. Ebben az évben Imre király átadta a várat az érseknek, és Esztergom megindult az érseki székhellyé alakulás útján. 

A tatárjárás során még sikeresen betöltötte védelmi funkcióját, de az Árpád-kort követő trónutódlási harcokban komoly sérüléseket szenvedett az épület. Amikor Mátyás király nevelője, a humanista tudós Vitéz János lett az érsek, elkezdték átalakítani a várat reneszánsz érseki palotává. A terv csak részben valósult meg, mivel a mohácsi vész után újra a védelmi funkciók fejlesztése került előtérbe.

Mindhiába, 1543-ban a török sereg elfoglalja a várat, és csak 1595-ben foglalják vissza, de rá 10 évre ismét török kézre kerül. Véglegesen csak 1761-ben kerül vissza az érsekség tulajdonába. A palota romjait csak a XX. század első felében kezdték el feltárni és helyreállítani, majd az 1960-as években újabb várrészeket állítottak helyre.

Az Árpád-korban épített vár déli végében volt a Fehér torony, amelyben ma is láthatjuk Vitéz János egykori dolgozószobáját, azaz Studiolóját. A terem freskói a négy keresztény erényt ábrázolják, egyes tudósok szerint a Mértékletesség festményét a fiatal Sandro Botticelli készítette.