Szentendrére Belgrád 1521-es eleste óta több hullámban érkeztek szerb menekültek, 1695-től pedig itt volt a Budai Szerb Ortodox Püspökség központja. Szinte egyedülálló módon Szentendrén a XVIII. században szabadon gyakorolhatták vallásukat a szerb ortodoxok, pedig ez máshol csak a katolikusokat illette meg.

A mai templom egy középkori templom helyére épült, amit Belgrádot elhagyó szerbek építettek - innen öröklődött a mai épület neve is. A székesegyház 1758 és 1764 között épült fel. Tervezője ismeretlen, ám míves kapujait Jung Józsefnek, ablakait pedig Fischer Ferencnek köszönhetjük. A templom homlokzata nyugatra néz, de pravoszláv hagyomány szerint a szentély kelet fele tekint. Harangtornya 48 méter magasan emelkedik Szentendre fölé, így a szentendrei tornyok közül ez a legmagasabb. Külsejének ékességei a kovácsoltvas rokokó kapuk.

Díszes belseje három részre, a nők, a férfiak templomára és a szentélyre tagolódik. Utóbbit nem láthatjuk belépéskor, leválasztja az ikonosztázion, amelyet egy újvidéki mester, Ostovics Vasilije festett és rokokó faragványok díszítik. Padokat nem találunk, mindössze néhány támaszkodót: görögkeleti szokás szerint a hívek állva hallgatják végig a szertartást.

A templom bejárata melletti kis épületben lakott a szájhagyomány szerint III. Arsenije pátriárka, ezért ma is pátriárkai épületnek hívják.