A gyakran csak belvárosi templomként, vagy Öregtemplomként említett Szent Péter és Pál-templom Komárom-Esztergom megye harmadik legnagyobb temploma. A legnagyobb az Esztergomi Bazilika, amit a tatai Szent Kereszt felmagasztalása-templom követ.

A szakértők véleménye szerint a belvárosi templom őse az egykor itt állt Szent Péter-templom, amit elsőként egy 1294-ben kelt dokumentum említ, és amely valószínűleg a török hódoltság idején, a XVII. században pusztult el.

Az erre vonatkozó dokumentumok szerint a török kiűzését követő időkben az első templomot régi alapfalakra építették 1699-ben, ezek lehettek az itt állt Szent Péter-templom maradványai. Az új templom egy ideiglenes imahely volt, amelynek csak a szentélyét építették be boltívvel, hajóját egyszerű deszkamennyezettel fedték be. A későbbi években többször átépítették a templomot, hajója is boltozatos fedést kapott, ám kis mérete miatt nem tudta befogadni a hívőket. Amikor már falai is omlani kezdtek, nem lehetett halasztani az új templom építését. 1756-ban Oracsek Ignác, a Grassalkovich család budai építésze tervezte meg az új templomot. Az építkezést azonban pénzhiány miatt 1758-ban megszakították, egy évvel később folytatták csak, hogy aztán 1761-re elkészüljön a Szent Péter és Pál-templom. Tornya hetven méter magas.

1762-ben Barkóczy Ferenc hercegprímás szentelte fel a hatalmas (990 m²-es) barokk templomot. Az esztergomi Öregtemplom egyik legértékesebb berendezése az 1763-ban készült rokokó szószék, amely Bebo Károly budai szobrász műve. Rokokó orgonája 1789-ben került a templomba. A Prokopp János városi mérnök tervezte toronysisakja az 1800-as évek végén került a helyére, 1896-ban Vaszary Kolos hercegprímás Vaszary János egyik alkotását, a Szent Pétert és Szent Pált ábrázoló főoltárképet adományozta a templomnak. 1900-ban lecserélték a korábbi barokk főoltárt, helyén márvány főoltárt emeltek, amelyet Kiss György alkotott meg. A templom kerítésének falában egy, a XVIII. századból származó Nepomuki Szent János-szobrot láthatunk.

A Királyi várost 1895-ben egyesítették Várral, Vízivárossal, Szenttamással és Szentgyörgymezővel. Ettől kezdve Belvárosnak nevezik az egykori Királyi várost, hatalmas templomát pedig belvárosi Öregtemplomnak.

1784-ből származó plébániaháza a szomszédos Bottyán János utcában található. Az épület falán emléktáblát láthatunk, amely Prohászka Ottokárnak állít emléket, aki 1882-ben ennek a plébániának volt káptalanja.