funiQ logo

Dunaalmás

A Gerecse északnyugati szélén elterülő Duna-parti község méretéhez képest rendkívül jelentős történelmi és kulturális értékekkel rendelkezik. Láthatjuk itt egy ókori római kőhordó út maradványait, egy török időkben épült malmot, ősmaradványokat rejtő egykori kőfejtőket, de itt található Csokonai Vitéz Mihály szerelmének, Lillának egykori lakóháza és sírja is.

büfé a kikötőben

Túraajánlatok

Kerékpártúrák

A vasútállomástól Szomódra vezető Z turistajelzésen a Kőpite-hegy védett régi kőfejtőihez gyalogolhatunk fel. A Kőpite-hegy főként édesvízi mészkövet tartalmazó, már a rómaiak idejében is művelt, de mára felhagyott bányáiból csaknem 2000 éves, napjainkban is használatos római kőhordó út vezet a Komáromhoz tartozó Szőnyre, ennek egy részén halad tovább a turistaút is.

A bányaudvarban, a sziklafal alatt álló rácsos épületben kőfejtőszerszámok gyűjteménye látható. A védett terület nagysága 230 hektár. A Dunaalmás és Kőpite-hegy közötti területen lévő dunai teraszvonulatok geomorfológiai képződményei, a hajdani kőfejtőkben látható földtani szelvények, a Les-hegy környéki elapadt karsztforrások törmelékkúpjai és hazánk leghosszabb, épen maradt római kori útja mind-mind e védett terület értékei.

A bányák ősmaradványokban gazdagok: megtalálhatók itt az óriásegysejtűek (nummulites) vázai (Szent László pénze), egy ősteknősfaj fossziliái, a 4. sz. bányából pedig előkerültek egy erről a lelőhelyről leírt őselefántfaj csontjai, a Les-hegyi kőfejtőből a fogai. Hajdanán a védett területhez tartozó szomódi páfrányos erdőben a hazánkban honos 30 páfrányfajból 18 előfordult, de a fenyves pusztulása miatt a mikroklima megváltozott és szinte teljesen eltűntek a páfrányok. A pelyvás pajzsika (Dryopteris affinis) Dryopteris affinis ssp. borreri nevű ritka alfajának ez az egyetlen magyarországi előfordulása.

A római út dél felé egy majd 2000 éves, kőből épített római vízáteresztő fölött vezet át. Az átereszt az úttöltés oldalában leereszkedő kőlépcsőkön lehet megközelíteni, helyét az út bal szélén álló, szépen faragott faoszlop jelzi. A Les-hegyen (kilátó) hatalmas egyedekből álló borókás található, és itt áll az összeszorított ökölre emlékeztető Ördögkéz-szikla édesvízi mészkő alakzata.

Látnivalók

Csokonai és Lilla

1798-tól haláláig Dunaalmáson élt Csokonai Lillája (Vajda Júlia), a költő szerelme és múzsája. 1855-ben hunyt el, romantikus síremléke a dombon lévő temetőben látható. Kérésére vele temették Csokonai hozzá írt búcsúlevelét és a „Lilla, érzékeny dalok” című, a költő halála után megjelent verseskötetét.

Csokonai - Lilla sírja
Csokonai - Lilla sírja Fotó: Tourinform Iroda, Tata ©

Lilla egykori lakóházát 1933-ban teljesen átépítették, és az új épületben rendezték be a Csokonai–Lilla Emlékszobát, ahol irodalomtörténeti gyűjtemény, helytörténeti és néprajzi gyűjtemény látható, valamint megtekinthetjük Lilla feltételezett arcképét. Az épületet emléktábla jelzi. Kis parkot létesítettek a ház szomszédságában, ahol 1966-ban felállították Csokonai mellszobrát, Szabados Béla szobrászművész alkotását.

Csokonai-szobor
Csokonai-szobor Fotó: Tourinform Iroda, Tata ©

Petri György sírja

Dunaalmás további irodalmi kötődése, hogy végakaratából itt temették el felesége mellé Petri György költőt.

Nepomuki Szent János-templom

A magaslaton álló római katolikus templomot 1754–57 között, barokk stílusban építették, majd a XIX. század végén eklektikus stílusban átalakították. Berendezése a XVIII. századból származik, barokk kupoláját lerombolták a II. világháború során.

A templomdombon találhatóak az 1956-os forradalom, a község 900 éves évfordulója és a millennium emlékére állított emlékművek.

Nepomuki Szent János-templom
Nepomuki Szent János-templom Fotó: Tourinform Iroda, Tata ©

Malmok

A község jelentős építészeti emlékei a kis és a nagy malom. A kis malom története egészen a török időkig vezet vissza. Ekkoriban Almás török terület volt, de 1677-ben Mehmet aga engedélyével a lakosság kőmalmot építhetett a Kis-szigetet körbeölelő Által-ér torkolatánál. A nagy malom eredetileg egy XVII. századi vízimalom volt, amit 1917-ben átalakítottak motoros hengermalommá. Egészen 1964-ig működött, majd sokáig elhagyatottan állt. Jelenleg az Öregmalom Életmódháznak ad otthont.

Római kori emlékek

Az I. és a IV. század között itt haladt át a Római Birodalom kőhordó útja, amely segítségével építették fel Brigetio városát. Dunaalmás egyedülálló abban a tekintetben, hogy egyedül itt maradt fent a kőhordó út egy része. Megtekinthető továbbá egy római vízáteresz és vízelvezető árok is, amelyek jól szemléltetik a korabeli építési technikákat.

Református templom

Az eklektikus stílusú református templomot 1894-ben, a középkori bencés templom helyére építették.

református templom
Református templom Fotó: Tourinform Iroda, Tata ©

Zsitvatoroki béke emlékműve

Bár erről nincs megegyezés a történészek között, több forrás arról szól, hogy az egykori bencés kolostor romjai között írták alá a 15 éves háborút lezáró zsitvatoroki békét 1606. november 11-én. Minden valószínűség szerint a török békefeltételeket tartalmazó okmányt keltezték Dunaalmásról, illetve a küldöttség itt gyűlt össze később, de maga a békekötés Zsitvatorokon történt.

Almási csata emlékműve

Itt zajlott az 1849-es forradalom egyik utolsó győztes csatája, amely során Klapka katonái egy váratlan, hajnali támadással szétüldözték az osztrákokat. A csata színhelyének közelében állították fel a kokárda alakú emlékművet.

Szolgáltatások

Szálláshelyek

Dunaalmás Vendégház

Cím: 2545 Dunaalmás Szőlősor 6/a.
Tel.: +36 34 450 054; +36 20 942 5544

Vadvirág Panzió és Étterem

Cím: 2545 Dunaalmás, Lilla u.51.
Tel.:   +3634 450 227, 33630 361 8025
E-mail: vadviragpanzio@freemail.hu
Web: www.vadviragpanzio-etterem.hu

Története

Területén a neolitikumból, a bronz és vaskorból is előkerültek régészei leletek. Vidéke a rómaiak idejében a romanizálódott illír-azulus törzs szállásterülete volt. A rómaiak őrtornyot (burgus) emeltek, de a leghíresebb római emlék a Kőpite-hegy régi kőfejtőiből Brigetioba (Szőny) vezető, Traianus császár építtette római kőhordó út (lásd kirándulás). Egyes források szerint az itteni római települést Asaum-nak hívták. A honfoglaló magyarok temetője (emlékhely) a településtől délre, a tatai úti régi homokbánya udvarán található. Érdekessége, hogy a központi tűzhely köré temették a halottakat.

A település 1093-ban szerepel először írott dokumentumban Almas néven. Ebben az oklevélben I. (Szent) László a pannonhalmi bencés főapátságnak adományozta. A hagyomány szerint a határában húzódó Vörös-kő alja nevű dűlő területén piros almát termő gyümölcsös volt, erről kapta nevét a dűlő és végső soron a település is. A tatárjárás idején elpusztult a falu, és csak 1342-ben említették újra. Királyi birtok lett.

1405-től ismét a bencések tulajdonába került, majd 1422–62 között Villa Almas néven a komáromi várhoz tartozott. 1529-ben a török sereg elpusztította, majd a komáromi várnagy 1570-ben református magyarokkal népesítette be. A neve ekkor Révalmás volt. 1606. november 11-én Almás szomszédságában, a Duna túlpartján lévő, ma szlovákiához tartozó Zsitvatorokpusztán kötötte meg II. Rudolf német–római császár és I. Ahmed török szultán a 15 éves háborút lezáró zsitvatoroki békét. (Egyes források szerint a mai dunaalmási ref. templom közelében, az akkor még álló bencés kolostor romjai közt írták alá a békét.)

1629-ben a Bécs felé vonuló török had elpusztította a települést, csak 1670 körül népesült újra. XII. Károly svéd király 1714-ben, amikor vesztett kelet-európai háborúskodásai után hadait Skandináviába vezette, fürdött az almási gyógyvizekben. A század második felében vízimalmok épültek az Által-ér vizére. 1784-től a Zichyek kezébe került. 1747-ben Mikoviny Sámuel irányításával elkezdték lecsapolni a falu határában lévő mocsaras területeket.

A település megélhetését elsősorban a kőbányái jelentették, az ország és a monarchia legjelentősebb építkezéseihez szállították az itt bányászott követ, pl. a komáromi erődrendszerhez, az Országházhoz, a Szent István-bazilikához, a Királyi Palotához, a régi Erzsébet hídhoz, a bécsi Burghoz. Almás már a XVIII. sz.-ban híres volt a szőlőiről és a jó boráról, melyek jó jövedelmet biztosítottak.

A langyos forrásaira települt római fürdőt 1751. évi látogatása alkalmával Mária Terézia is megtekintette. A XX. sz.-ban a turizmus fellendülésével Dunaalmást fürdőhellyé kezdték fejleszteni. A II. világháború után a kőbányászat megszűnt, de a környék szénbányászatának a karsztvízkiemelése miatt a langyos források lassan kiapadtak. 1977-ben Almásneszmély néven Neszméllyel egyesítették, de 1991-ben különváltak.

Egy helyi legenda szerint az álruhában utazó, diáknak öltözött Mátyás király a kompon átkelve visszaszólt az erőszakoskodó és a szegényeket zsaroló révésznek, aki megkötöztette és házának pincéjébe záratta (a ház történetesen a mai ref. lelkészlak épülete volt). A hívei kiszabadították Mátyást, aki visszaváltozván királlyá, rögtön ítélkezett, a goromba révészt felakaszttatta a közeli hegyen. A diákoknak ettől kezdve nagy megbecsülésük volt Almáson. Innen ered az Akasztó-hegy elnevezése.

Az első dunaalmási fürdőt a rómaiak építették a források 20–24 °C-os kénes, gyengén szénsavas, nátriumot, kálciumot tartalmazó vizére. A komáromi múzeumban őriznek egy feliratos római kőfaragványt, melyet Lucius Aurelius Gallus, Pannónia hajdani kormányzója állított hálából a nimfáknak, mert a fürdő vize gyógyulást hozott számára.

Az évszázadok során feledésbe merült fürdőépületre Mikoviny Sámuel (1700?–1750) talált rá a XVIII. sz. első felében, a templom és a lelkészlak alatt, a Duna-parton fakadó gyógyforrás mellett. Bár a római kori építményt Mária Terézia 1751-ben megtekintette, az új fürdő megnyitására egészen 1887-ig várni kellett.

A fürdő létesítése Weininger Mátyás, a klosterneuburgi kanonokrend gazdatisztjének nevéhez fűződik. Hatalmas, árnyas fáival, gyönyörű parkjával a Gerecse egyik legszebb, leghangulatosabb fürdője volt. 1914-ben nyílt meg a szerény strandfürdő, majd 1926–46 között tovább bővítették, beton úszó- és gyermekmedencét, valamint fürdőszállót építettek, a Duna-parton pedig hajóállomást létesítettek. Az 1960-as években, a környező szénbányák mértéktelen karsztvízkiemelése miatt, – a tataiakhoz hasonlóan – a dunaalmási források is kiapadtak. A strandfürdőre ma már csak a békalencsés, bokrok által feltört betonmedencék emlékeztetnek.

Napjainkban, a szénbányászat megszüntét követően ismét emelkedik a karsztvízszint és a források visszatérőben vannak. A római fürdő forrásából, a vasúti töltés oldalában fakadó Lilla kútjából (vagy más néven Római-forrás) már folyik a víz, a másik forrás, a Csokonai-forrás vízszintje még nem érte el a kifolyáshoz szükséges magasságot. 1932-ben, az Almási u. 28. sz. ház előtt 72 m mélyre fúrtak le. A felszínre jövő 17°C-os, kéntartalmú vízre kutat létesítettek, melyet Csokonai-kútnak neveztek el.