A község területén elterjedő evangélikus hit az 1530-as évekig nyúlik vissza. A török hódoltság idején a nagyvázsonyi vár környékéhez tartozó falvakban nagy volt a nem katolikus hitű lakosság száma, és ezt császári rendeletekkel sem tudták megakadályozni. Ezek a területek egy ideig végvári, majd később kettős-adóztatású területek voltak. Lipót király vallásszabadságot adott a nagyvázsonyi vár katonaságnak és a környékbelieknek, pontosabban csak eltűrte a más hitűeket is a területen. Ezt az állapotot Mária Terézia sem tudta gyökeresen megváltoztatni, majd II. József türelmi rendelete már engedélyezte is.

A somlószőlősi Szent Mihály-templomot 1530-tól 1724-ig az evangélikusok használták, ezt követően szervezte újjá a Zichy család a falu katolikus plébániáját, amivel egy időben visszavették az evangélikusoktól a templomot.

A Zichy család nagyvázsonyi ága a király utasítására ingyen földterületet adott az evangélikusoknak. A lapos, mocsaras földet a lutheránusok hálásan fogadták, és fokozatosan lecsapolták. 

Először sövénytemplomot építettek, ami azért volt jó, mert ha a püspökség ellenőriztette, hogy élnek-e nem katolikus vallásúak is a faluban, a sövénytemplomot gyorsan szét tudták szedni, és a közeli erdőbe menekíteni. Ez a templom 1779-ben leégett. II. József 1781 után kiadott türelmi rendelete azonban lehetővé tette a helyi evangélikusok számára, hogy 1795-re felépítsék ma is látható, barokk stílusú templomukat. 

A templom oltára és szószéke késő barokk stílusú. Orgonáját 1966-ban építették. A toronyban két harang található, ezek hívják misére a híveket. 

Az evangélikus templom mellett áll a gyülekezeti ház, amely a Somlószőlősi Evangélikus Egyházközösség lelkészének otthona is. A gyülekezeti ház előtt találjuk a templomépítő lelkipásztor fiának, Döbrentei Gábor nyelvújító, írónak bronz mellszobrát.