A várkastéllyal szemközt, a Fő tér közepén áll a kéttornyú római katolikus plébániatemplom vagy Nagytemplom, illetve ahogyan a helybéliek hívják: az Öregtemplom.

Korábban az épületet helyén állt egy középkori gótikus bazilika, azt megelőzően pedig valószínűsíthetően egy kisebb román templom is ezen a területen állt. A régi, gótikus templomot egy tűzvész tette használhatatlanná.

A mai templomot 1771-ben kezdték el építeni gróf Esterházy Károly egri püspök és helyi földesúr megbízásából. A templom tervét Fellner Jakab készítette, és az építkezést is ő vezette, ám időközbeni halála miatt Grossmann József vette át a feladatot. Az építkezés 15 évig tartott, a templomot 1795. május 3-án szentelték fel.

A hatalmas, egyhajós templom 42 méter hosszú, 22 méter széles, tornya pedig 72 méter magasságban emelkedik a város fölé. Stílusát tekintve az épületre már kevésbé a túldíszített barokk, hanem inkább annak kései, klasszicizmusba nyúló ága, a copf jellemző.

A mennyezetfreskókat Franz Anton Maulbertsch festette 1781 és 1783 között. A festmények Szent István első vértanú életét mesélik el, amely a Hubert Mauer által festett főoltárképen teljesedik be, amin megkövezik Szent Istvánt.

A főoltárt carrarai márványból faragott szobrok díszítik, amelyek többek között Szent Istvánt és Szent Lászlót ábrázolják. A templom négy mellékoltárral rendelkezik, a Szűz Mária-kápolnában pedig megtekinthetőek Szent Martiális csontjai. A berendezési tárgyak közül érdemes még megemlíteni a bronz keresztelőmedencét és a libanoni cédrusból faragott szószéket, illetve a Cziráki Lajos által készített terrakotta stációkat.