Az épület 1867-ben épült eredetije, 1909-ben egy tűzvész során égett le, ahol a falu nagy része szintén elpusztult. Ezt követően a legtöbb házat újjáépítették, így a Falumúzeum épülete ismét a palóc építészet tipikus példájává vált. Az egykori lakóház 1964 óta ad otthont ennek a múzeumnak, ahol a lakásbelső is a 100 évvel ezelőtti mindennapokat idézi. Az Ófalu központjában, a templommal szemben álló épületben egy háromgenerációs palóc család életvitelét ismerhetjük meg.

A háromosztató ház falait vályogból építették kő alapra. Csonkakontyos nyeregteteje cserépzsindellyel fedett, kisméretű deszka oromfalát szerény áttört díszítés díszíti. Az oldalhomlokzaton egyszerű faoszlopos tornácot, úgynevezett hambitot találunk. 

A kis házba belépve a pitvar és konyha szerepét betöltő osztatlan terű helyiségbe jutunk. Itt különféle vizes edények, a falon lógó cifrább tálak, egy falmasina és az alatta lévő kemence száj, a tűzhelyen található edények teszik teljessé a korabeli konyha berendezését. 

A fiatalok utcára néző szobájában egy párnákkal magasra vetett ágy áll, amelynek cifra ágyneműje és a tornyos nyoszolya az ifjú feleség hozományába tartozott. A lakodalom időpontját az ágyvég feliratából "Fábián Erzsébet 1926" tudjuk. A szobában álló székek a fal mellé kerültek, amikor felállították gyermeküknek a bölcsőt. A szobában álló valamennyi bútor asztalos munka, zömében a közeli Szécsényben készültek. 

A szobáéval szemben nyílik a kamra ajtaja, ahol a család a különféle ételeket. Búzájukat régi ládákban őrizték, mellette lisztet és egyéb gabonát tároltak zsákokban. A lekvárok, zsír, kenyerek tárolására külön polcok, edények állnak a kamra polcain. Itt helyezték el az éppen nem használt konyhai eszközöket is, mint a káposztagyalu, vagy a máktörő mozsár, de a kasza és egyéb gazdasági szerszámok is itt kaptak helyet. 

A pince hordóiban tárolták a bort, a savanyított káposztát, s itt volt a sotó, a szőlőprés helye is.