Nagykovácsi
A Budai-hegység középső részéhez közel, a Kutya-hegy, a Szénások és a Zsíros-hegy alatti medencében, 343 m magasan fekvő, több mint 4400 fős zsákfalu.
Túraajánlatok
Nagykovácsi északi határában húzódik az Európa Diplomás Szénás-hegycsoport fokozottan védett területe, melynek legértékesebb ritkasága a világon csak ezen a helyen tenyésző pilisi (dolomit) len. A településtől délre, a Nagy-Kopaszon (559 m) a Csergezán-kilátó várja a kirándulókat.
Látnivalók
Nagykovácsi lakói 1742–76 között barokk stílusban felépítették a r. k. templomot. Az épület berendezése (fő- és mellékoltárok, szószék) Eberhardt Antal és Erchart (Eberhardt) József munkája. 1841-ben épült a klasszicista r. k. plébániaház, melynek falába egy Jupiternek szentelt római oltárkövet és 3 római sírkövet építettek be.
A Kossuth Lajos utca 30. sz. előtt található az 1746-ban, a pestisjárvány emlékére állított, barokk Mária-oszlop.
A Wattayak kezdték el, majd 1840 körül a Telekiek fejezték be a klasszicista Teleki–Tisza-kastély építését (benne festmények, indiai fegyverek és 3000 kötetes könyvtár). A kastályban jelenleg az FVM Mezőgazdasági Szakképző Iskola és Kollégium, Kastély Vendégfogadó és Oktatási Gyakorlóhely működik.
A német hívők 1737-ben a kastélypark végénél, a kerítésen kívül Szent Sebestyén tiszteletére kápolnát emeltek. A Kolozsvár utcában, az Ördög-árok fölött átívelő híd két pillérén, egymással szemben áll a németek kitelepítési és a magyarok betelepülési emlékműve.
A falu nyugati határában található Táj-kert Gyermekudvar és Napsugár Lovastanya egész évben várja a lovagolni vágyó „kicsiket” és „nagyokat”.
Története
A környéken II–III. sz.-i római villamaradványokat és kőfaragványokat (oltárkő, sírkövek) találtak. Királyi fegyverkovácsok faluja volt a középkorban, melyre a neve is utal. Az első írott emlék a településről egy IV. Béla által 1254-ben kiadott adományozó levél, a tatárjárás idején pusztává vált falut a király Kókai Lőrinc fiának, Egyednek adta.
A későbbiekben a Nyulak szigetén (ma Margit-sziget) élő domonkos rendi apácák birtoka volt, majd 1355-ben csere folytán Mersének, István bán fiának a tulajdonába jutott. 1490-ben Corvin Jánosé, majd 1496-tól II. Ulászló földjeként királyi birtok lett. A török időkben, a mohácsi vészt követően elnéptelenedett, s lakatlan maradt egészen a XVII. sz. végéig.
Ekkor a Fekete-erdő környékéről jött német családok telepedtek itt le, így Nagykovácsi sváb falu lett. 1737-ben epemirigyragály járványa tizedelte meg lakóit, 1843-ban pedig tűzvész pusztította házait. A XIX. sz. első felében a Wattay és a Teleki család is birtokolta a falut, majd őket a Tisza család követte.
1849 májusának elején a Budavár ostromára vonuló honvédek a kastély kertjében végezték ki Miskeyt, az áruló tinnyei szolgabírót. A II. világháborút követően, 1946-ban Nagykovácsi német lakosságának nagy részét kitelepítették, helyükre Felvidékről, Erdélyből és a Jászságból magyar családok érkeztek.
Az 1800-as évek elején itt volt plébános a későbbi egyetemi tanár Fejér György, a Codex diplomaticus Hungariae (43 kötetes középkori oklevélgyűjtemény) szerzője.