Budakeszi
A hegyekkel körülvett medencében húzódó város a Budai-hegység déli részéhez közel, Budapest közvetlen szomszédságában fekszik.
Túraajánlatok
Budapesthez való közelsége és szép környezete miatt jelentős a város idegenforgalma. Határában, a Budakeszi-erdő területén található a Budai-hegység legsűrűbb turistaút-hálózata. A hagyomány szerint Erkel Ferenc rendszeresen töltötte itt szabadidejét, a család egykori nyaralóházának falát emléktábla díszíti. Mezei Mária színésznő a Budakeszin vásárolt házában töltötte utolsó éveit, ahol az évente megrendezésre kerülő Mezei Mária Művészeti Napok alkalmával megtekinthetők a művésznő emléktárgyai (az épület emlékházzá alakítása folyamatban van).
A Budakeszi-erdő szélén álló, 1947–50-ben épült makkosmáriai r. k. kegytemplom kedvelt búcsújáró hely, kirándulási célpont.
Látnivalók
A Jókai utcai kálvária kápolnája 1739-ben, barokk stílusban épült. A Fő utcában található a r. k. templom. Az épületet 1761 és 1766 között, barokk stílusban építették, belsejében a XVII. sz. első feléből származó Ecce Homo-faszobor áll. A templom fő- és egyik mellékoltára, továbbá a szószéke Bebo Károly munkája, barokk padjai és a sekrestyeszekrény a XVIII. sz.-ból származnak. A templom egykori barokk faszobrait a plébánián helyezték el.
A templomkertben az 1997-es ásatások során feltárták a romanikus, majd a XV. sz.-ban gótikus stílusban bővített középkori templom falmaradványait (műemlékké nyilvánítása folyamatban van). Jelenleg ezen a helyen szabadtéri előadásokat rendeznek, s több mint 250 éve megrendezik az Úrnapi Körmenetet, amely során virágszőnyeggel borítják a templomot övező utat.
A településnek több műemlék jellegű lakóháza van: Jókai u. 12. (barokk, 1776), Virágvölgy u. 14. (késő klasszicista, 1846), Fő u. 187. (klasszicista, 1738). Ezeken túl mintegy 200 régi, szép sváb paraszt- és polgárház élvez helyi védettséget. Erkel Ferenc hajdani, XIX. sz.-i nyaralója az Erkel Ferenc utcában található.
A Fő utcában egy 1775-ből származó műemlék jellegű rokokó kőkereszt áll.
A Zichyek egykori uradalmi épületében működik a polgármesteri hivatal.
A település északi határában, a Hárs (Hársbokor)-hegy oldalában és a Vörös-hegyen terül el az 1979-ben átadott 327 hektáros Budakeszi Vadaspark, ahol hazánk és európa őshonos vadjai közül több mint 30 fajt láthatunk.
A vadasparkon belül erdei iskola kapott helyet, s található még itt pihenőpark, állatsimogató parasztudvar, rönkjátszótér, kilátó is. A mozgássérült gyermekek és felnőttek számára a vadaspark programjainak keretében lovaglást biztosítanak.
Budakeszi Vadaspark Az 1979-ben nyílt Budakeszi Vadasparkban természetes élőhelyükhöz hasonló kifutókban kis- és nagyvadak, növényevők és ragadozók egyaránt helyet kaptak. A Vadaspark mellett kalandpark és ingyenes Parasztudvar is található, ahol a gyerekek közelebbi kapcsolatba kerülhetnek a háztáji állatokkal.
Erdei Kalóz Kalandpark Az Erdei Kalóz Kalandpark és Tanösvény gyönyörű környezetben, a Budakeszi Vadaspark főbejárata mellett található. 6 pálya alkotja a parkot: gyakorló, gyerek, diák, felnőtt, extrém felnőtt és csúszó pálya. 2016-ban a gyerek és felnőtt pályát a hazánkban élő madarakat bemutató tanösvénnyé alakították.
Nagyszénászug nyugati határában húzódik a Farkashegyi repülőtér, ahol motoros és vitorlázó sétarepülésre nyílik lehetőség.
Története
Területét már az újkőkorban és a bronzkorban is lakta az ember, később pedig virágzó római település volt ezen a helyen. Budakeszi neve a „Keszi” törzsnévből származik. E honfoglalás kori eredetű település területén két falu volt a középkorban: Alkesző és a XII. sz. folyamán tőle elszakadt Felkesző – ez utóbbi a mai Budakeszitől északra feküdt.
A települések gazdasági szempontból kedvező helyen jöttek létre, mert a Budáról Esztergomba utazók a Visegrádon fizetendő vámot úgy tudták elkerülni, hogy Buda felől a Budakeszin és Pátyon át vezető elkerülő útvonalat választották. Ez az út a budai káptalan 1401-ben kiadott oklevelében „buda–tinnyei út” néven szerepel.
Alkeszi templomát már 1267-ben említették. A történelmük folyamán sokan birtokolták mindkét falut, de a török kor elején Felkesző elpusztult (templomának utolsó említése 1513-ban volt), Alkesző viszont rövidebb megszakításokkal végig lakott maradt. A megmaradt települést először Keszi, majd 1592-től Budakeszi néven említik.
Pálffy Miklós esztergomi kapitány 1595-ben a budakeszieket Budaörs lakosságával együtt Esztergom és Érsekújvár környékére költöztette, akik nem sokkal a 15 éves háborút (1593–1606) követően visszaköltöztek. A falut 1613-ban még lakatlan helyként tartották számon, de hamarosan újranépesült és református egyháza is volt a század 20-as éveinek végén.
A török Budáról való kiűzése során Budakeszi megint elnéptelenedett, így 1690-ben pusztaként szerepelt az összeírásokban, de 1698-ra ismét lakott hely lett. Új lakói délnémet telepesek voltak, akik három évig adómentességet kaptak. Az 1739-ben pusztító pestisjárványnak mintegy 600 budakeszi lakos esett áldozatául. 1765-ben per útján Budakeszi királyi birtok lett. Az ekkoriban betelepülők szintén jelentős kedvezményeket kaptak, új vendéglőt is létesítettek.
Az 1848–49-es szabadságharc idején – a többségi német anyanyelvű lakosság ellenére – Budakeszi Kossuth-párti település volt, 1849 májusában itt volt Nagysándor József honvédtábornok főhadiszállása. A falu megélhetését elsősorban a mezőgazdaság jelentette, legfontosabb a szőlőművelés volt, de a XIX. sz.-ban jelentőssé vált a gyümölcstermesztés és a marhatartás is. A filoxéra-vész után, a század végén általánossá vált a helybéliek munkavállalása a budai üzemekben, a XX. sz. első felében pedig ipari vállalatok létesültek a településen.
A falu környékének tiszta levegője miatt 1900-ban, dr. Korányi Frigyes kezdeményezésére megindultak az első magyar tüdőszanatórium építkezései. A II. világháborút követően az itteni sváb lakosság is megszenvedte a kitelepítéseket. Joschka Fischernek, Németország egykori külügyminiszterének a szüleit szintén Budakesziről telepítették ki.