Nemesgörzsöny
A kevesebb, mint 800 fős község 1940-ben alakult ki Alsó- és Felsőgörzsöny összeolvadásából, a Nemes- előtagot a számos itt élő kis- és középnemes család miatt kapta. Ezzel az egyesüléssel magyarázható a település érdekes, nyolcasra hasonlító alakja, illetve az, hogy egy ekkora községnek két református temploma is van.
A községben fellelhető építészeti értékeken túl a közelben található Szélmezői Tőzegtavak, a Rába és a Marcal remek kikapcsolódási lehetőséget nyújt a horgászoknak. Nemesgörzsöny határában folyik a Marcal és a Darza-patak.
Látnivalók
Református templom (Alsó-Nemesgörzsöny) Az eredetileg torony nélküli templom 1781-ben épült, tornya 1921-ben készült el.
Református templom (Felső-Nemesgörzsöny) A templomot valószínűleg egy korábban itt állt kápolna épületének felhasználásával építettek fel. Tornyát 1800-ban építették hozzá. A templom oldalán találunk egy Vargha Gyula költőt és feleségét, Szász Pólát ábrázoló domborművet, az épület előtt pedig egy Kálvin János-mellszobor áll.
Görzsönyi Vargha Gyuláné Szász Póla és Görzsönyi Vargha Gyula dombormű 2005-ben helyezték el a költőt és feleségét ábrázoló domborművet a felső-nemesgörzsönyi református templom oldalán.
Kálvin János-mellszobor A 2005-ben állított bronz mellszobrot a felső-nemesgörzsönyi református templom előtt találjuk.
Története
A község 1940-ben jött létre Alsógörzsöny és Felsőgörzsöny településekből. Ezek összeolvadásakor, az új község a Veszprémgörzsöny nevet viselte, 1942-től vette fel a nemesi előnevet. Így amikor Nemesgörzsöny történetét szeretnénk megismerni, akkor a két, egymással összeépült község múltjába kell bepillantanunk.
Nemesgörzsöny területe és környéke már az Árpád-korban lakott volt.
Alsógörzsönyt írásban elsőként egy 1346-ban kelt oklevél említi, akkor még Gersen néven, a későbbi dokumentumokban Egyházasgersenként és Alsógersenként utalnak a falura. Felsőgörzsöny ezzel szemben csak az 1433-as évektől kezdve szerepel a dokumentumokban.
A XVIII. század közepéig két középkori település, Királyfölde és Csajtorja állt Nemesgörzsöny határában. Ezek az idők során elpusztultak.
A Marcal menti települések, így Nemesgörzsöny is azon községek közé tartozik, amelyek sem a tatár, sem a török időkben nem néptelenedett el, hiszen a környező lápvidék menedéket, búvóhelyet jelentett a környékbeli lakosoknak. Ennek hála, a magyar lakosság más népek idetelepítése nélkül is mindig újra meg tudta építeni feldúlt, felégetett faluját.
Alsógörzsöny és Felsőgörzsöny lakossága főként reformátusokból állt, első protestáns tanítójuk ittlétét 1536-ból jegyzik.
Lakóik mezőgazdaságból tartották fenn magukat, leginkább búzát, kukoricát, borsót és kendert termeltek. A XIX-XX. században több lakos is a környékbeli uradalmaknál, az Eszterházy család, vagy a győri püspök birtokain vállalt munkát.
A község területén egy évszázada még átfolyt a meleg vizű Tapolca-patak, amely két vízmalmot is hajtott a lakosok számára, ám ez 1966-ban kiszáradt.
Alsógörzsöny és Felsőgörzsöny egyesülésével magyarázható a község nyolcasra hasonlító formája, ahogy az is, hogy a nagyjából 700 lelket számláló településnek két református temploma is van.
