Már jóval a honfoglalás előtt lakott terület volt, erről tanúskodnak az őskori, bronzkori, vaskori leletek. A falu első írásos említése 1238-ból származik egy IV. Béla parancsára elkészített összeírásból. Wascur, Vozor - ilyen alakokban is felbukkant a település neve, amelyről máig nem tudjuk, honnan származik.

A középkorban fejlődő falut 1529 körül felégették a törökök, lakói elhagyták a területet. 1604-ben az adó- és robotmentesség ígérete miatt új lakosok érkeztek a faluba. Az új lakók katolikusként érkeztek ide, ám néhány évtized alatt a református felekezet tagjai lettek. Később evangélikusok foglalták el a templomot, akik később felmorzsolódtak a vallási harcokban, így a falu újra katolikus lett. A falu földesura ekkoriban a győri püspök volt.

A XIX. század során nőtt a zsellérek száma, megnőtt a környékbeli szőlőtermelés jelentősége. A szőlőhegynek saját pecsétje és önkormányzati vezetője volt, a hegymester.

Az 1848-as forradalomban 93 helyi lakos vett részt nemzetőrként a Dráva-vonal védelmében. Az 1900-as évek elején, sok faluhoz hasonlóan innen is sokan kivándoroltak Amerikába szerencsét próbálni.

A Rákosi-rendszer államosításai után a helyi plébánost gyakran zaklatta az ÁVH, így elmenekült, és a szőlőhegyen húzta meg magát titokban. 1956-ban a forradalmi események hatására díszes hintón hozatta vissza a plébániára a lakosság. 1959-től itt működött az ország egyik leghíresebb tsz-e, a Vaszari „Hunyadi” Mezőgazdasági Termelőszövetkezet.