Malomsok
A Kisalföld déli részén található, közel 500 fős települést a Rába és a Marcal folyók közelsége is csábítóvá teszi a turisták számára. A két folyó fürdési és horgászási lehetőséget nyújt az idelátogatóknak.
A község a XVIII. században Ómalomsok és Újmalomsok néven kettévált és csak 1950-ben egyesült ismét. Ma Malomsok közigazgatási határain belül találjuk Ómalomsokot, és beleolvadt a területbe az egykori Ponyvád falu is. Ez utóbbi régen egy szeszgyárnak, egy kis kastélynak, lakóházaknak és istállóknak volt otthona, ezeket azonban 1970 könyékén lebontották, ma pedig csak egy vadászház áll a területen.
Látnivalók
Szent Alajos-templom A XIX. században épült templom Ómalomsok településrészen áll.
Evangélikus templom A község 1760-ban épült evangélikus temploma az 1920-as években történt átalakítások során nyerte el mai formáját.
Helytörténeti gyűjtemény 1986 óta a régi postahivatal épületében látható a malomsoki Helytörténeti gyűjtemény.
Egyéb látnivalók: malomsoki önkéntes tűzoltóegylet megalakulásának 100. évfordulós emlékműve, Millenniumi kopjafa, 1848-49-es szabadságharc emléktáblája.
Története
A település első írásos előfordulása egy 1325-ben kelt dokumentumban található. Ez az oklevél POSSESSIO MULUNSUK, vagyis malomsoki birtok néven említi a községet. A későbbi dokumentumokban nevének több változatával (Mulunsok, Malusuk, Molonsok, Molunsok) találkozhatunk. A XV. század második felétől kezdve viszont már Malomsokként jegyzik a települést, egészen az 1760 körül történt szétválásig, amikor Ómalomsok és Újmalomsok a két falu neve.
1242-ben a tatárok elpusztították Ponyvádot, amely a környék egyetlen, már Szent István korából ismert falva volt. Ma az egykori Ponyvád területe Malomsokhoz tartozik. Arról, hogy Malomsok életében mit jelentett a török hordák megjelenése, nincsen adat. Az viszont ismert, hogy 1594-ben a községet is az elnéptelenedett települések között jegyezték.
A XV. század végén a Csatáry nemzetség néhány tagjának volt itt földje, ennek ellenére a fő birtokos a XIV-XVI. században a Marczaltőy család. A XVI. század végén a Marczaltőyeken kívül Hathalmy Mátyásnak, Várkonyi Amadé Jánosnak és Mihálynak vannak a területen jelentős birtokai.
1609-re már elfoglalta a török Malomsokot is, 1627-re pedig Hali aga uralkodik a településen. 1645-ben kihalt a Marczaltőy család, a végrendeletük szerint pedig jogos örökös az Amadé család lett. Egy I. Ferdinánd király által kiadott adománylevél szerint ők csak 1650-ben, több évi pereskedés után jutottak Malomsok és Szente birtokába.
Amikor a seregek Bécs ellen vonultak, 1683-ban a török seregek közel harmada Pápáról haladt Csorna felé, így a Malomsokkal szomszédos Marcaltőn is áthaladtak, és Malomsokkal együtt azt is feldúlták.
A törökök átvonultakor a lakosság többsége Várkesző várába menekült, mások a mai Újmalomsok területén lévő erdőben bújtak el. A seregek pusztítását követően a megmaradt lakosság a Marcal ártere által jobban védett Újmalomsokra települt át, ami az 1760-as évek környékén már mint önálló település jelenik meg a feljegyzésekben, míg a régi falu az Ómalomsok nevet kapta.
A XVII. század végén az új falurészbe menekült lakosok elkezdték megművelni az új földet, és az erdők eltüntetésével terjeszkedtek tovább. Mivel a földművelőknek bajos volt a hidak nélküli Marcali vizeken átjárni, földjeiket művelni, ezért a hadjárat után sem tértek vissza Ómalomsokra, hanem véglegesen áttelepültek. Ebben természetesen a félelem is közrejátszott, mert az idegennek járhatatlan mocsaras vidék biztonságot jelentett számukra. A visszatelepülések száma a későbbiekben is alacsony volt. Ómalomsokot a XVIII. században főként német telepesek és az Amadé uradalom majorságaiból idetelepített haszonbéres zsellérekkel népesítették be.
A XVII-XVIII. század fordulóján a Gingli család birtokolta Malomsokot, akik után ismét az Amadé nemzetség lett a kizárólagos ura a településnek. Miután gróf Amadé Viktor és neje, gróf Hadik Karolina (gróf Hadik Andrásnak, Mária Terézia tábornokának unokája) halálával férfiágon kihalt az Amadé család, Amadé Dominika grófnő lett Malomsok birtokosa 1875-ben bekövetkezett haláláig. Később gróf Esterházy Sándor, majd gyermekei tulajdonába került a birtok, akik 1902-1945 között birtokolták a malomsoki részeket is. 1945-ig az Esterházy család mellett a Malomsokhoz tartozó pusztákon tulajdonosként vagy bérlőként több földbirtokos gazdálkodott. Köztük Szevera Károly és örökösei, Szold Manó, Hubai Cebrián Tibor, Teleki Pál és mások.
Ómalomsok és Újmalomsok községek 1950-ben egyesültek ismét. Ma a település területéhez tartozik az egykori Ponyvád falu is.