Dabrony
A Kisalföld legdélibb részén található Marcal-medence szélén fekszik Dabrony község. A közel 500 fős falu két patak medrében jött létre. Itt található a környék legrégibb temploma, amelyet Kinizsi Pál építtetett a XV. században.
A településen tanított Gárdonyi Géza is pár évig, ennek hatására írta meg A lámpás című regényét. A falu hírhedt szülötte Milfajt Ferkó betyár, aki Sobri Jóska alvezére volt.
Látnivalók
Szent Lőrinc-templom Dabrony első katolikus temploma 1788-ban épült. A ma látható templomot 1914-ben szentelték fel. Harmincöt méter magas tornyában két harang található. 1924-ben Budapesten öntötte ki Szlezák László aranykoszorús mester a délidőben hallható 4 mázsa tíz kilós harangot.
Evangélikus templom A környék egyik legrégebbi temploma, amit még Kinizsi Pál építtetett 1480 és 1482 között gótikus stílusban. Egy legenda szerint sírja is a templom alatt található. A templomot a XIX. században átépítették, és az evangélikus felekezet kezdte használni.
Gárdonyi Géza-szobor 1884 és 1885 között a falú tanítója Gárdonyi Géza volt. Házassága is ide kötődik: a helyi plébános unokahúgát, Csányi Máriát vette feleségül. Itteni élményeit a Lámpás című művében írta meg. Emlékére Ferenczy Imre 2004-ben bronz szobrot faragott.
Egyéb látnivalók: I. világháborús emlékmű, II. világháborús emlékmű.
Története
Régészeti leletekből következtethető, hogy a település az Árpád-kor előtt is lakott terület volt. A szláv Dobron személynévből alakult ki a Dabrony településnév, amelynek legrégibb említése IV. Béla 1240-ből való adománylevelében szerepel.
1482-ben Mátyás király adományozta Kinizsi Pálnak a birtokot, majd 1488-ban a budai káptalané lett. 1531-től a település Choron András tulajdonában volt, később 1550-től török fennhatóság alá került és innentől közigazgatásilag a székesfehérvári szandzsákhoz tartozott. A törökök teljesen elpusztították a települést, a lakosság nagy részét elhurcolták, a többiek bujdostak a közeli erdőkben, így Dabrony pusztává vált.
1609 után Enyingi Török István bérelte, majd Káldi Ferenc pápai alkapitány tulajdona lett a falu. Utóbbi annyira kegyetlen volt a falu lakosaival, hogy a dabronyiak panaszlevelet írtak a pálos rendi uraknak 1627-ben és kértek egy másik birtokost, vagy hogy vessenek ki summát rájuk. A törökök ekkor még tovább sanyargatták a népet. A török uralom után, ismét pálosok birtokolták a falut 1696-ban.
Az 1700-as évek végén a napóleoni háborúk alatt sokat szenvedett a falu, viszont az 1848–49-es szabadságharc jobbágyfelszabadítási mozgalma lelkesedéssel töltötte az úrbéri terhek alatt álló dabronyiakat. A XX. századi hadi események a helyieket is megviselték, főleg a területen történt II. világháborús frontátvonulás, amelynek következtében nemcsak a katonák, de a falu polgárai is harcolni kényszerültek. 2006-ban Dabrony lakossága 400 fő körüli volt.
