Bakonypölöske
A Kőrös-patak és a Hajagos-patak között található, főleg mezőgazdasági termelésből élő, sváb gyökerű település. Eredetileg a környékén lévő Szilvásdombokra építették, ám idővel lefelé terjeszkedve létrejött a mai falu. Egykor klasszicista kúria is volt a településen, de állapota leromlott, később átépítették, és ma ipari üzem használja az épületet.
Bakonypölöske a Szent Márton európai kulturális útvonal egyik állomása, amely Szent Márton életének és kultuszának emlékhelyeit köti össze Szombathelytől Tours-ig.
Látnivalók
Szent Márton püspök-templom A templomot a betelepült német lakosság emelte 1834-ben. A század végén bővítették, így ma 21.7 méter hosszú és 6,5 méter magas. Oltárképén azt az amiens-i jelenetet láthatjuk, amikor Szent Márton megosztotta köpenyét egy koldussal.
Csúzy-Halasy-Üchtritz-Amade-kúria A klasszicista kúriát Csúzy Pál építette 1828-ban. Csúzy, aki császári királyi kamarás volt, 1861-es haláláig birtokolta az épületet, később lányán keresztül a Halasy család tulajdonába került a kúria. 1897-ben újabb tulajdonosa lett, Üchtritz Zsigmondhoz került. Jelenleg üzem működik a kúriában.
Egyéb látnivalók: Amerikából visszatértek kőkeresztje, szentháromság-kép
Története
Neve feltehetőleg szerb eredetű, jelentése kopaszság, tehát egy kopár helyre utal. Első írásos emléke 1314-ből származik, amikor is a helyiek engedélyt kapnak a veszprémi püspöktől, hogy templomot építsenek - ezt a ma már nem álló templomot feltehetőleg a Szilvásdomb délnyugati oldalán építették.
1552-ben a török hadak teljesen elpusztították a falut, lakóit pedig elhurcolták. 1614-ben pusztaként hivatkoztak a területre.
Bakonypölöske a XVIII. század végén települt újra, ekkor mindössze 24-en lakták, földesura Csúzy Pál volt. A Csúzy család 1825-ben svábokat telepített a faluba jobbágyoknak. Ennek hatására a lakosság úgy megnövekedett, hogy már nem jutott mindenkinek elegendő föld, így többen úgy döntöttek, Amerikába vándorolnak szerencsét próbálni. A kivándorlási hullám az I. világháborúval ért véget, de a lakosok egy része visszatért időközben.
Az 1930-as évektől a betelepült németek nagy része magyarosította családnevét. A II. világháborúban itt bujkáló németekkel csaptak össze szovjet csapatok, emiatt sok helybeli vesztette életét.
1946-ban több mint 80 sváb családot telepítettek ki, 1948-ban pedig 65 embernek kellett elhagynia a falut. A szocializmus évtizedei alatt több pölöskei gazdát is letartoztattak, kulákoknak nyílvánítva őket.