funiQ logo

Mohora

A Feketevíz patak völgyében fekvő Mohorán nevelkedett Mauks Ilona, Mikszáth Kálmán kétszeres felesége. Az író ugyanis kétszer is feleségül vette a mohorai lányt: először kezdő író korában, de amikor nem tudta eltartani őt, elvált, majd sikeres íróként újra feleségül vette. Második esküvőjüket a mohorai evangélikus templomban tartották. Itt őrzik a menyasszony által hímzett oltárterítőt és a házassági anyakönyvi bejegyzés másolatát is.

látkép

Helyi hagyomány, hogy január 16-án Mikszáth születésnapját a mohoraiak is megünneplik, augusztusban pedig Ilona-napi fesztivált tartanak Mauks Ilona emlékére.

A Mauks-házzal szemben áll a ma kultúrházként működő egykori Tolnay-kúria. Itt töltötte gyerekkorát a magyar színjátszás egyik legnagyobb alakja, Tolnay Klári (született Tolnay Rózsika). A művésznő életét bemutató emlékház azonban egy másik épületben, a Kossuth utca 1. szám alatt található.

Mohora híres épületei közül a leglátványosabb és legkülönlegesebb a hagymakupolás, XVIII. századi Vay-Zichy kastély, amelyet csak kívülről csodálhatunk meg, mivel magántulajdonban van.

présház

Túraajánlatok

Látnivalók

Vay–Zichy-kastély A kastély valamikor a XVII. vagy a XVIII. században épülhetett, a pontos dátuma nem ismert. A felújított épület különlegessége, hogy négy saroktornyát hagymakupolák díszítik.

Vay–Zichy-kastély
Vay–Zichy-kastély Fotó: Cserhát Natúrpark ©

Mauks Ilona Emlékház és Emlékpark A kiállításon a Mauks- és a Mikszáth család életéből is láthatunk mohorai kötődésű relikviákat. Az egykori Mauks-kúria kertjében egy több mint 150 éves, védett gesztenyefát találunk, amely alatt ülve Mikszáth Kálmán alkotott.

Dolinka pincesor Ezen a településrészen találhatók Mohora borospincéi és présházai.

Tolnay Klári Emlékház A 2000-ben nyílt emlékkiállítás a mohorai születésű színésznő életét bemutató személyes tárgyakból és a színpadi szerepeiben viselt kosztümökből áll.

Tolnay Klári Emlékház

Kisboldogasszony-templom A község római katolikus temploma a XVIII. században épült.

Evangélikus templom 1883-ban ebben a templomban kötötte össze az életét másodszor Mikszáth Kálmán és Mauks Ilona.

I. világháborús emlékmű Az emlékművön a felavatása idején csak az I. világháború mohorai áldozatairól emlékezett meg, azonban az idők során az 1848-49-es szabadságharcra és a II. világháború emlékére is kihelyeztek rá egy-egy táblát.

II. világháborús emlékmű Az egyszerű emlékművön fehér márványtábla található, amelyen a II. világháborúban elesett 26 mohorai neve szerepel, alatta pedig az elhurcolt katonák és civilek nevei.

Egyéb látnivalók: Tolnay-kúria (mai kultúrház).

Története

A feltárt leletek alapján megtudtuk, hogy a község mai területén egy őstelep volt. A bizonyítékok között vannak cserép-, csont-, szén-, és kődarabok, valamint pattintott kovapengék. Az ásatások során találtak egy bronzkori vékony bronztűt, amelyet a Nemzeti Múzeumban helyeztek el, emellett felfedeztek a területen kelta urnákat, római kori pénzérmét is. Van olyan nézet is a falu alapítását illetően, hogy a honfoglaló magyarokkal együtt érkező Volga vidéki (esetleg Kazár birodalomból származó) izmaeliták alapították.

A községet először 1286-ban említik írásban, a XIV. században pedig már önálló egyházzal rendelkező faluként írnak róla az 1332-37-es pápai tizedjegyzékben. Ezekben az iratokban Muhuraként, vagy Moharaként írják a település nevét. Ebben az időben Alsó-Mohora a Bak család tulajdonában volt.

A XV. század elején Zsigmond királytól birtokrészt kapott Kovári Pál nádori ítélőmester, aki aztán a Vidfi család őseinek címerlevelet és birtokokat adott Felső-Mohorán.

A törökök betörését követő évtizedekben Mohora többször is leégett, lakosai más vidékre menekültek. Buda ostromának idején a falu teljesen elpusztult, de a század végére elkezdett újra benépesülni.

A XVIII. század közepétől a Sréter család, az 1770-es évektől a Gáspár, Horváth, Havrothy, Majthényi, Tatay családoknak voltak jelentősebb birtokaik a faluban.

A XIX. században a Beniczky család birtokában volt Mohora, akik részt vettek a a híres-hírhedt mohorai-gyarmati titkos „kolompár társaságban”, amelyben az úri virtus kipróbálása mellett reformkori politizálás folyt.

A XIX. század híres „úrilakjai” közül Farkas Pál háza, a Mauks-kúria, a Rakovszky- és Tolnay-ház, a Schindler-lak és gróf Vay Gáborné várkastélyszerű udvarháza országos és térségi jelentőségű kultúrtörténeti emlékekkel, különleges műemléki értékeikkel váltak híressé.

A falu kulturális életében jelentős szerepet kapott a folklór hagyomány, népdalkincs, viseletgazdagság, amelyet Farkas Pál mohorai születésű tanár, költő örökített meg a XX. századi Borovszky-féle megyemonográfiában.

A századfordulóra híressé vált a mohorai bor és a község kőbányája, amely Aszódtól Balassagyarmatig biztosította az építőanyagokat. Ebben az időben gróf Vay Gáborné, (született Zichy Mária) földbirtokos gazdaságában 2275 hold földet műveltek. Homokbánya is működött a területen, és vasútvonal is érintette Mohorát, amely egészen az 1930-as évekig összekötötte a települést Kisbér-pusztával, ahol kőszénbányászat folyt.

látkép

1956 októberében a sok bejáró dolgozó híresztelésére, a balassagyarmati tüntetés hatására már 26-án demonstrációt szerveztek a faluban. Október 29-én Gazdik Mihály elnökletével Forradalmi Bizottság alakult. Október 31-én teherautón a községbe érkező forradalmárokkal együtt a fiatalok megszállták a községházát, az iskolát, és elégették a szovjet-orosz kiadványokat, pártbrossurákat. November 1-jén Mészáros István kapott megbízást helyi nemzetőrség szervezésére.

Az 1950-es évek végén még 1250 fős volt Mohora, az 1990-es évekre azonban 1000 fő alá csökkent a község lakosságának száma, azóta úgy tűnik, a falu elöregedőfélben van.