funiQ logo

Cserháthaláp

A Belső-Cserhát völgyében, a Fekete-víz (patak) mellett található közel 350 fős község kiválóan alkalmas hely a városból kiszabadulni vágyó turisták számára. A csendes pihenés garantált a vendégszerető, kedves, hagyományőrző emberek lakta Cserháthalápon. 

A település környékén nagyokat sétálhatunk, a község és Magyarnándor határán található Rézparti-víztározó partján megpihenhetünk, a horgászok pedig hódolhatnak kedvenc sportjuknak.

utcakép

Túraajánlatok

Látnivalók

Szent Péter és Pál templom A község közepén található római katolikus templom elődje egy késő barokk stílusú, XVIII. századi kápolna volt. A mai templommá 1907-ben építették át. 1790 környékéről származó főoltárképén a templom két védőszentje, Szent Péter és Szent Pál szerepel.

Rézparti-víztározó, horgásztó 1997-ben kezdték meg a közel 9 hektáros víztározó kialakítását Cserháthaláp és Magyarnándor határában. A mesterséges horgásztó autóval is könnyen megközelíthető, a tavat pedig a kialakított gyalogúton körbe is kerülhetjük. Egyik oldalán dombok, a másikon lankás terület várja a pihenni vágyót.

tipikus épület

Története

Az Árpád-kori településről egészen a XIII-XIV. századig – amikor a Halápi család volt a birtokos – nincsen sok adat.

Halápi János, az akkori tulajdonos 1416-ban már a török fogságában volt Boszniában. Pécsett ekkor országos tanácskozást tartottak a magyar nemesek a rabok kiváltásáért, akikért a törökök 65 ezer forintot követeltek. Halápi János azonban nem tért haza, és a család kihalt.

A XVI. század közepén Marczaly Zsigmond volt a terület földesura. A török időkben a falu elnéptelenedett, de 1715-ben már 15 adóköteles házat írtak össze. Főként földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó földbirtokosok éltek itt.

A korábban ezen a területen lévő két önálló községet, Nagyhalápot és Kishalápot 1905-ben egyesítették.

látkép

1990-ben Magyarnándorral és Debercsénnyel körjegyzőséget alakítottak ki.

Cserháthaláp az irodalomtörténetbe is bevonult: Mikszáth Kálmán egyik legismertebb és legtöbb nyelvre lefordított művében, a Szent Péter esernyője című alkotásában leírta egy halápi tanítónő temetésének esetét.