A szandai Várhegy a legszebb vulkáni csúcs a Cserhát szívében. Itt épült ismeretlen körülmények között az 529 méteres magasságban álló Szandavár. Első írásos említése 1301-ből származik, ahol királyi várként említik. 1331-ből származó feljegyzések szerint Széchy Péter királyi várnagy innen parancsolt a környékbéli népeknek. 1387-ben Luxemburgi Zsigmond adományozta el, majd a várnak több birtokosa is lett. Mátyás király idejében az esztergomi érsek, 1476-1490 között a Báthory-család tulajdona volt.

1546-ban a törökök elfoglalták a várat, amelynek a támadókkal szembeni ellenálló képessége a környező váraknál jóval jelentéktelenebb volt.

Tinódi Lantos Sebestyén jegyezte fel Krónikájában azt az 1550 augusztusában történt párviadalt, amely a szandai várkapitány, Hubiár aga és a Hollókői vár parancsnoka, Kapitán György között zajlott le. A Bujáki vár alatti mezőn történt összecsapás egy fogoly váltságdíja miatt robbant ki, és végül döntetlennel zárult. Ez talán a korszak leghíresebb párviadala.

A törökök fosztogatásait megbosszulandó 1551-ben Horváth Bertalan gyarmati kapitány vezetésével balassagyarmati magyar vitézek egy titkos üregen át behatoltak Szandavárba. Az őrség nagy részét megölték, a többieket foglyul ejtették. A magyar csapat elvonulásakor puskaporral felrobbantotta a várfalakat és az épületeket.

Jelenleg már csak a sziklás hegy peremén lévő öregtorony egy falmaradványa és a vízgyűjtő kerek falai emlékeztetnek a korábban itt álló várra, de a történelmi emlékek és a csodás panoráma miatt kihagyhatatlan pontja a Cserhátnak.