Budapest első és azóta is legmeghatározóbb hídja, amelyet már gyerekkorunkban is felismertünk az azt őrző kőoroszlánokról, még ha nem is tudtuk, melyik híd melyik. A függőhíd Pest és Buda első állandó összekötése, mára a fejlődés és a reformkor jelképe lett.

A XIX. században a nagyobb nyilvánosságot is elkezdte foglalkoztatni egy állandó, Pestet és Budát összekötő híd építésének ötlete. Bár felvetődtek ellenérvek, gróf Széchenyi István meggyőződött a hídépítés fontosságáról, és megalapította a Hídegyletet, amely a híd ügyét szándékozta támogatni és arról informálni a közvéleményt. Végül a híd építését egy 1836. évi törvénycikk rendelte el.

A híd tervezője William Tierney Clark lett, aki Angliában már korábban is épített hasonló lánchidat. Az építés vezetője a skót származású Adam Clark lett (aki csak névrokona a híd tervezőjének, róla nevezték el a Clark Ádám teret). A Széchenyi lánchíd 1839 és 1849 között épült fel. A hidat díszítő négy kőoroszlánt Marschalkó János faragta. A II. világháborúban a német hadsereg felrobbantotta a Lánchidat, amit csak 1949-ben, építésének 100. évfordulóján nyitottak meg újra.