A német téglagótika egyik remekműve a Pregolja folyón lévő Kneiphof-szigeten található. Egy korábban épült, kisebb templom helyett kezdték építeni a katedrálist 1333-ban, amelyhez felhasználták a lerombolt altstadti épület köveit.

Viszonylag rövid idő, 50 év alatt építették meg a katedrálist, 1380-ra már állt az épület, bár a belsejét díszítő freskókat csak a század végére fejezték be.

A katedrálisnak eredetileg két tornya volt, de egy 1544-es tűzben mindkettő megsemmisült. A déli tornyot teljes egészében visszaépítették, de az északi oldalit csak egy nyeregtetővel helyettesítették. Ami még megmaradt az épületből, a város felszabadításáért folyó harcban pusztult el 1945 áprilisában.

Egészen a II. világháborúig túlélte az évszázadokat az épület, ám 1944. augusztus 29-ről 30-ra virradó éjszaka nyolcszáz angol bombázó gyakorlatilag a földdel tegye egyenlővé, a sziget többi épületével együtt.

Az üszkös, romos, megmaradt falak mementóként álltak évtizedekig a szigeten, ahol egykor az Albertina Egyetem is állt, és ahol a város leghíresebb szülötte, a híres német filozófus, Immanuel Kant tanított.

Végül 1992-ben megkezdték az épület restaurálását. 1998-re elkészült a tetőszerkezet és a festett üvegek is a helyükre kerültek. Ma a katedrálisnak két kápolnája van, az egyik evangélikus, a másik orosz ortodox. Az épület egy múzeumnak is helyet ad, és alkalmanként koncerteket is szoktak itt rendezni.