Békéscsaba község területén egykor 57 széllel hajtott és lóval vontatott nagykerekű szélmalom működött. Ezekben megőrölték a kenyérlisztet, az asszonyok pedig átszitálták azt sütés előtt. 

1850-ben megjelent Pain Antal, hamburgi születésű molnár és építész, aki felajánlotta az akkori csabai bírónak, hogy felépít egy gőzmalmot, melyben négy kővel finomlisztet őrölne. Megkötöttek egy szerződést, amely szerint a község 10 évig nem engedélyez másnak új malmot építeni, Pain pedig vállalta, hogy nem szed 10%-nál nagyobb vámot, és hogy két és fél év alatt felszereli a malmot szitával, hogy finomlisztet tudjon előállítani. A megállapodást követően kibérelt egy másfél hold nagyságú területet a Körös mellett, így az őrléshez szükséges víz is a közelben volt. 1853-re épült meg az első békéscsabai gőzhajtású malom, a Pain-gőzmalom, amely a pécsi után a második ilyen típusú vidéki építmény volt. Ekkor a malomban dolgozó kilenc molnár óránként négy köböl búzát őrölt lisztté.

A Pain-gőzmalom hét évig működött, utána Epstein Lipót és családja vette át 1860-ban, majd Deutsch Bernát pesti kereskedő bérelte ki az épületet.

1872-ben Epstein özvegyétől megvette a malmot Rosenthal Márton gyulai szappanos– és gyertyaöntő mester, aki lebontatta az eredeti épületet és új malmot épített, ami a Rosenthal Márton Rt. gőzmalom nevet viselte. 

Két évtized múltán a malomépületet kibővítették, közepére tornyot építettek. 1895-ben már 180 ezer mázsa búzát őröltek benne, amiből 25 ezer mázsa finomlisztet szállítottak nyugati országokba. A malom elsőként nőtt ki a kisipari keretek közül. 1915-ben azonban egy lisztrobbanás következtében a malom kigyulladt, és az épület súlyos károkat szenvedett. Újjáépítésekor ötemeletes lisztraktárral és gabonasilóval bővült a malom.

A Rosenthal Gőzmalom Rt-t az alapító fiai, Adolf és Ignác emelték a hazai malomipar legmodernebb üzemévé. 1914-ben átnevezték Békéscsabai István malomnak, ez a felirat a mai napig olvasható a torony homlokzatán. A malmot fél évszázados működése alatt többször korszerűsítették, országosan a legjobb hírű malomként tartották számon.

Az 1930-as években az ország vezető, napjainkban pedig hazánk második legnagyobb gőzmalma volt, amíg 2005-ben be nem zárták. Addig főként román exportra termeltek, de ekkorra szinte nullára esett vissza a kivitel, így az üzemeltetők a gőzmalom bezárása mellett döntöttek. 

A 150 éven át őrlő, ma műemlékvédelem alatt álló malom 2005 óta üresen áll. 

2009-ben állagmegóvási céllal felújították az épület homlokzati részeit és a tetőt.