A kastély építésének körülményeire és megbízóinak kilétére vonatkozóan több elmélet is született. Egyes feltételezések szerint a neobarokk stílusú, 72 szobás, az 1900-as évek elején épült kastélyt Siedek Viktor, bécsi építész tervezte. Ezzel szemben gróf Széchényi Viktor 1933-ban kiadott Töredékek a sárvár-felsővidéki gróf Széchényi nemzetség történetéből című művében Schlichter Lajos győri építészt említi a kastély tervezőjeként.

Egyes források szerint a kastélyt gróf Wenckheim Frigyes és neje építette 1906-1909 között leányuk Wenckheim Krisztina és vejük, Széchenyi Antal részére. Más források szerint a megrendelő maga gróf Széchenyi Antalné volt. Az mindenesetre tény, hogy a birtokot ajándékba kapta a grófnő a szüleitől.

A kastély alápincézett, ahonnan az építés során keletkezett felesleges földet szétterítették, így azt a látszatot kelti, mintha a kastély a környezeténél magasabb helyen állna. Az épület három szintre tagolódik: mélyített földszintre (alagsor), magasföldszintre és emeletre. Egykoron az alagsor ablakait díszes kivitelű vasrácsok védték. Az alsó földszinten alakították ki a konyhát, a kamrákat, és azokat a helységeket, amelyek az urak kiszolgálásához szükségesek voltak.  A földszinten egy fogadóhelység, egy hall és 28 lakószoba volt a hozzájuk tartozó mellékhelységekkel. Az emeletre egy felülvilágítós hallt és 12 lakószobát építettek.

A kastély homlokzatának fő dísze a kettős kőcímer volt. Az 1952-ben még viszonylag ép, azóta viszont teljes egészében eltűnt manzárd tetőt cserép borította. A külső falakat japán vadszőlővel futtatták be.

Az épületnek két bejárata volt, melyeknek díszes kapuik kovácsolt vasból készültek. A kastély főbejárata egyenesen a szalonba vezetett, amelynek mindkét oldalán egy-egy márvány kandalló állt. Innen az emeletre két lépcső vezetett fel.

A lakosztályok falait különböző színű plüss tapétával borították, és ezeknek színéről nevezték el a szobákat, ahol még a csempekályha színe is harmonizált a tapétáéval. A kastélyban gáz- és villanyvilágítást használtak.

A kastélyhoz megközelítőleg 15 hektáros, impozáns kert és park tartozott, amelyek nem sokkal az épület elkészülte után kerültek kialakításra a nagyrészt kivágott erdő helyén. A növények elsősorban a környékbeli Wenckheim-birtokokról származtak. Az 1930-as rózsakertet alakítottak 600 rózsafajta 40000 rózsatőjéből.

A főhomlokzat előtt geometrikus díszkert létesült, közepén kőmedencével. Ide csak a grófi család tagjai léphettek be. A kastély mögött halastavat alakítottak ki, amely csónakázásra is alkalmas volt, valamint egy úszómedence is épült. Az uradalomban lóvontatású kisvasút is épült.

1944 őszén a kastély tulajdonosai elmenekültek, a kastély lakatlanná vált. Az ínséges időket élő környékbeliek leszaggatták a falról a tapétákat és ruhákat készítettek belőle.

A II. világháború után a kastélyt államosították. Gyógypedagógiai intézetet szerettek volna létesíteni a kastélyban, de aztán ezt nem sikerült megvalósítaniuk. A lakatlan kastély állapota folyamatosan romlott. Az 1960-as években a Földműves Szövetkezet nagy hordókban zsírt tárolt az alagsorban, majd azt azt követő esztendőkben a kastélyparkot a honvédség tisztjei számára pihenőparkként használták. Egyes források szerint robbantási gyakorlatokat is tartottak. 1970-ben a megyei tanács kezelésébe és felügyelete alá, majd a rendszerváltás során önkormányzati tulajdonba került. 1983-ban polgárvédelmi gyakorlat feladataként a kéményeket és az omladozó falakat lebontották.

A kastélyrom a pósteleki szabadidőpark központjában található. A Békéscsabához tartozó településrész Gyula, Békéscsaba és Gerla között helyezkedik el. Műúton és földutakon autóval, kerékpárral vagy akár gyalog több irányból is megközelíthető. A sárga jelzésű turista útvonal Gerlán át vezet Póstelekre, a kastélyromhoz.