Békéscsabán 1840-ben kezdtek el rendszeresen színi előadásokat tartani, ahol kezdetben vándortársulatok léptek fel.

Az Alföld első állandó kőszínházaként 1879. március 8-án nyitotta meg kapuit az akkoriban "Vigardának", vagy "Vigadónak" nevezett, összesen 600 ülő- és állóhellyel rendelkező színházterem, melyet közadakozásból építtettek. 

Az érdeklődők magas száma miatt azonban ki kellett bővíteni az épületet, amit aztán 1913-ban adták át újra. A felújításnak köszönhetően ekkor 630 ülőhelyesre bővítették a nézőteret, a színpad méretét megnövelték, zsinórpadlást és süllyesztőt szereltek be, korszerűsítették a világítást és gázfűtést vezettek be, emellett kialakítottak egy büfét és egy ruhatárat. 

A színház Vigadó terme a város kulturális életében jelentős szerepet töltött be, hiszen előadóesteket, koncerteket, bálokat és estélyeket is tartottak a csodálatos helyiségben, ahol aranyozott velencei metszett tükrök és intarziás parketta kápráztatta el a közönséget.

A II. világháborút ugyan szerencsésen átvészelte a Vigadó, ám amikor a csabai Apolló mozi épületét lebontásra ítélték, a programokat ide helyezték át. A mozi vendégei és fenntartói azonban nem vigyáztak eléggé a színházra, ami így két év alatt teljesen tönkrement. 

Ezt követően ismét a színházé lett az épület, amit előbb festőműhelynek, utána próbateremnek használtak. 

A színházban 1954-ig csak magántársulatok szerződtek a várossal egy-két évadra, így mind a szereplőgárda, mind a vezetőség folyamatosan változott. Ekkor azonban a Népművelési Minisztérium létrehozta a Békés Megyei Jókai Színházat, melynek székhelyéül Békéscsabát jelölte ki. Csak 2012-ben kapta meg a Békéscsabai Jókai Színház nevet.

1994-ben teljes felújításon esett át a színház és a Vigadó, amely így újra régi pompájában ragyog. A színházterem jelenleg 420 fő befogadására alkalmas.

A színházban és az amellett működő Színitanházban (Fiatal Színházművészeti Szakközépiskola) érettségi utáni színész, színpadi táncos, díszlet- és jelmeztervező és színháztechnikus képzés zajlik.