Szabadka (Subotica)
Mintegy százezer lakosával Vajdaság második legnépesebb városa Újvidék után. A magyar határtól 10 km-re lévő város a vajdasági magyarok, a vajdasági horvátok és bunyevácok szellemi, kulturális és politikai központja, az észak-bácskai körzet adminisztratív központja.
Fénykorában, a XIX-XX. század fordulóján sorra nevelte ki a város a későbbi pesti színházi élet elismert művészeit; és itteni, gyermekkori élményeiből táplálkoznak Kosztolányi Dezső legjobb művei is. Szabadka híres az építészeti különlegességeiről: az itt élő nemzetek, felekezetek templomairól éppúgy, mint a magyar szecessziós építészet remekműveiről.
Túraajánlatok
Látnivalók
Városháza
A városközpont legkiemelkedőbb része mindössze két év alatt épült meg Komor Marcell és Jakab Dezső budapesti építészek tervei alapján 1908 és 1910 között. 1912-ben adták át ünnepélyesen. A Városháza központi termét, az Üléstermet Róth Miksa híres műhelyében készült pazar vitrázsablakok díszítik. A 45 méter magas Kilátóból pedig gyönyörű kilátás nyílik Szabadkára és környékére. A Városháza észak-keleti, legforgalmasabb sarkán működött 1946-ig a legendás Városi kávéház.
Az épület ma a városi önkormányzat, a Városi múzeum, a Történelmi levéltár, bankok és üzletek otthona.
-
Városháza előtérben a Zsolnay szökőkút Fotó: funiQ -
Városháza Fotó: funiQ -
Városháza Fotó: funiQ -
Városháza Fotó: funiQ
Zsinagóga
Az 1902-ben átadott zsinagóga a szecessziós építészet egyik legszebb európai példája. Korának merész és újszerű építészeti megoldásai jellemzik Jakab Dezső és Komor Marcell munkáját. Az új művészeti megoldások mellett építészetileg is sok újdonságot alkalmaztak ennél az épületnél. Ilyenek a földbe süllyesztett betonoszlopok, amelyek a kupolát tartják, vagy a vas, beton és a gipsz használata. Az üvegablakok Róth Miksa budapesti műhelyében készültek. A kupola belső átmérője 14 méter, magassága 40 méter. Maga az épület 776 négyzetméter alapterületű, benne 850 ülőhelyet alakítottak ki a férfiak és 550-et a nők számára. Egész Európában csak a budapesti, Dohány utcai zsinagóga nagyobb a szabadkainál.
Az új imaház építésének időszakában Szabadkán 3 és félezer zsidó élt. A második világháború idején az akkor 6000 főre bővült zsidóság többségét elhurcolták. Az auschwitzi haláltáborból csak kevesen tértek vissza, ennek emlékét őrzi az udvaron lévő öt nyelvű kőtábla.
-
Zsinagóga Fotó: funiQ -
Zsinagóga Fotó: funiQ -
Zsinagóga Fotó: funiQ -
Zsinagóga Fotó: funiQ -
Zsinagóga Fotó: funiQ -
Zsinagóga kupolája Fotó: funiQ
Raichle-palota
A palotát 1904-ben tervezte Raichle Ferenc saját maga és építészeti irodája számára. A színes külső és az egyedi homlokzat máig kiemeli környezetéből a szecessziónak ezt a remekművét. Az első szabadkai szecessziós épületek tervezőinek egyike volt Raichle J. Ferenc, aki akkoriban egyedülálló módon az egész építkezést maga állta. Az épület belső tereit úgy tervezte, hogy a helyiségek kényelmesek, ugyanakkor funkcionálisak legyenek. Ma a Modern Művészeti Galéria és a Képzőművészeti Találkozó található az épületben.
Szent Teréz Székesegyház – katedrális
A hétköznapi nevén csak Nagytemplomként ismert későbarokk épületet Szabadka védőszentje, Avilai Szent Teréz tiszteletére szenteltek fel 1779-ben. Az építkezés hat éven át tartott, és azóta többször is restaurálták. 1974-ben a pápa a kisebb bazilika (basilica minor) rangot adományozta a templomnak.
Muhadzsír dzsámi
2008-ban adták át a kupolás-minaretes dzsámit, az iszlám közösségi modern központját. A Muhádzsír Dzsámit a Szabadkai Iszlám Közösség építette, amely az 1990-es években alakult, és mára számuk elérte a 7-10 000-et. A körzetben élő muszlimok zöme albán és bosnyák származású.
Ferences templom
A templomot egy középkori vár alapjaira építették 1730 és 1736 között, és elkészültekor Szent Mihály arkangyalnak ajánlották fel. A templomhoz kolostorában található a Fekete Boldogasszony kápolna.
Szerb pravoszláv templomok
Szabadkán két szerb pravoszláv templom áll, az egyik a központban (Krisztus mennybemenetele pravoszláv templom), a másik Sándorban (Szent Dömötör pravoszláv templom).
Szökőkutak a főtéren
A Zöld- és Kék Szökőkút a város főterén található, mindkettő Zsolnay-kerámiából készült.
Városi Könyvtár (volt Nemzeti Kaszinó)
Szabadka emblematikus épülete a Városi Könyvtár, amelyet 1895-ben Raichle Ferenc tervezett. A könyvtár mai épülete eredetileg kaszinónak épült. A valamikori Skenderović-kúria helyére emelt Nemzeti Kaszinót 1896-ban adták át. A szabadkai Nemzeti Kaszinó nevétől eltérően inkább kultúrházként működött, ahol tilos volt a politizálás és a kártyajáték, ellenben volt könyvtára és bálterme, teázója és olvasószobája. A háború idején gimnázium, majd a Tiszti Kaszinó működött az épületben.
Manapság a szabadkai Városi Könyvtár működik itt, ami Szerbia legnagyobb könyvtára. A könyvállomány nagy része magyar és szerb nyelvű – hasonló arányban.
A neobarokk stílusú épület a központi Szabadság térre néz, a homlokzatán a két atlasszal és a turulmadárral, amelyek a mai napig a város jelképei.
Az egykori Vidéki és Kereskedelmi Bank épülete
Jakab Dezső és Komor Marcell által tervezett szecessziós épület.
Egyéb látnivalók: Városi Múzeum, Dr. Vinko Perčić Képtár, Naív Szalmaképek Képtára, Népszínház, Kosztolányi Dezső Színház, Szárics János szobra, Hadseregotthon (a néhai Arany Bárány szálloda), Leovits-palota, Búcsújáróhely (Szentkút/Vodice)
A város híres szülöttei:
- Kosztolányi Dezső író, költő, újságíró, esztéta
- Csáth Géza író
- Törley Gyula pezsgőgyáros
- Danilo Kiš, a szerb nyelvű irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja
- Komlós Juci Jászai Mari-díjas színművésznő, a Nemzet Színésze
- Lévay Szilveszter zeneszerző
- Lékó Péter sakkozó
- Radulovics Bojana válogatott kézilabdázónő
Története
Kiváló földrajzi helyzete miatt - erre haladtak az Ázsia és Európa közötti kereskedelmi útvonalak – a település régóta lakott. Keletkezésének idejét legvalószínűbben a XIII. század közepére teszik. A tatárpusztítás után, IV. Béla idejében már biztosan létezett itt település szabad királyi jobbágyokkal telepítve, ez magyarázza a város nevének eredetét is.
Szabadka első írásos említése 1391-ből való, amikor egy oklevél egy „furem Augustinum de Zabotka” (Ágoston nevű szabadkai tolvajt) említ a Bodrog vármegyei gonosztevők közt. Egy 1429. évi okmány bizonysága szerint pedig Szabadka akkor királyi szabad helység volt, melynek lakosai a vastoroki jobbágyokkal álltak viszályban.
Egy rövid ideig Szabadka a Hunyadiak birtokában volt, majd Mátyás király 1464-ben Dengeleghy Pongrácz János erdélyi vajdának adományozta, aki várat is épített ide. Ezt onnan tudni, hogy a települést már 1504-ben „castrum Szabadka” néven említik. A szabadkai vár egykori maradványai a mai ferencesek temploma jobb oldali tornyának belső falaiban még fellelhetők (itt volt a vár déli bástyája).
A mohácsi csatát követő zűrzavaros időszakban Jovan Nenad (magyarosan Cserni Jován) foglalta el a környéket felfegyverzett szerb parasztokkal. A következő évtizedek a közte, Szapolyai János és Ferdinánd király között zajló ide-oda pártolásokról, harcokról szóltak. (Ma a Szabadság téren található az ellentmondásos szerb vezető szobra)
1542-ben a törökök elfoglalták a várost, és majd csak 1686-ban, tehát mintegy százötven év múltán szabadul fel. A sokféle adótól sújtott nép Szabadka környékéről a messze terjedő pusztákra menekült, és ott földbe vájt üregekben rejtőzött. A török hódoltság hosszú háborús évei alatt alig maradt magyar népesség a vidéken.
Szabadka környékén és a pusztákon elszórva élő nép – legnagyobb részben szerbek – még 1686-ban visszaszállingóztak a városba. Ebben az időben jelentek itt meg a dalmatáknak nevezett római katolikus bunyevácok, akik még ma is jelentős részét képezik Szabadka lakosságának.
Mária Terézia 1743-ban katonai érdemeiért és hűségéért mezővárosi rangra emelte, majd 1779-ben szabad királyi várossá nyilvánította a települést. Ekkor megkapta a Szent Mária nevet.
Szabadka szabad királyi városi rangra emelése erőteljes lökést adott a fejlődésnek és a polgáriasodásnak. Ahogy fejlődött Szabadka, úgy nőtt a lakosság: számos szegedi polgárcsalád vagy német iparos költözött ekkor ide. Szabadka fejlődését az 1831-es kolerajárvány visszavetette, a városban mintegy 3000 áldozata volt a kórnak.
1839 elejétől kezdve már az összes ügykezelés magyar nyelven folyt, és a város neve is Szabadka lett.
A város kiegyezés-kori dinamikus fejlődését jól tükrözi, hogy 1869-ben vasúti közlekedés kötötte össze a világgal, 1897-ben pedig már villamos járt Szabadka és Palicsfürdő között, amely az egyre polgáriasodó város kedvelt kirándulóhelye lett.
Szabadka sohasem látott akkora fejlődést, mint ezekben a „boldog békeidőkben”. Ekkor nyerte el a város szecessziós, közép-európai arculatát, és ekkor járta itt iskoláit Kosztolányi Dezső is.
Az erőteljes fejlődést a város lakosságának gyarapodása is jól mutatja. Amikor Szabadkát 1920. június 4-én hivatalosan is elszakították a történelmi Magyarországtól és az akkori Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része lett, az egész Kárpát-medence egyik legnépesebb településének számított, ahol a jelentős horvát, illetve bunyevác és szerb lakosság mellett a magyarok abszolút többséget alkottak. Az újonnan létrejött délszláv királyság legnagyobb városa ekkor Szabadka lett.
A II. világháborúban 1941 és 1944 között Szabadka ismét Magyarországhoz kerül. Az 1942-es délvidéki razzia idején 180 szerb polgári személy esett áldozatul a magyar katonáknak, 1944 végén pedig a visszatérő szerbek több ezer magyar, horvát és bunyevác lakost gyilkoltak meg.
Az 1990-es évek utáni délszláv háború alatt jelentős számú szerb menekült települt be főként Horvátországból, Bosznia-Hercegovinából és Koszovóból.
Jugoszlávia 2006-os felbomlása óta Szabadka Szerbia része.