Gara
Gara község Bács-Kiskun megyében, Bajától 16,5 km-re délkeletre fekszik, a szerb határ közelében. Nemzetiségi település, magyarok, bunyevácok, horvátok, szerbek, németek és székelyek lakják.
Túraajánlatok
Kerékpártúrák
Látnivalók
Szent László király templom A késő barokk stílusú római katolikus templom 1780-ban épült, 1877-ben kisebb átalakításokat végeztek rajta: a tornyot megerősítették, meghosszabbították a karzatot, új ablakot vágtak. 1909-ben ismét bővítették. Tornyán mind a négy irányban óra látható. A templomkertben látható: Szentháromság-szobor és világháborús emlékmű.
Székelykapu A templom előtt látható a kézzel faragott székelykapu.
Művelődési ház Helyi védelem alatt álló műemlék ház.
"Nemzetiségek együtt" című szoborkompozíció Az itt élő nemzetiségek összefogását szimbolizálja, a templomtól 100 m délre található.
Falumúzeum
A 2004-ben nyílt múzeumban régi falusi használati eszközöket és az itt élő nemzetiségek színes kultúráját ismerhetik meg a látogatók.
Egyéb látnivalók: Millenniumi Emlékmű, Kálvária, Horgásztó, Kápolna, Magyar őrtorony, Szerb őrtorony, Óvoda, Határőr hősök szobor, Német sírkert, Plébánia, Szociális otthon.
Gara híres szülöttei Páncsics Miklós és Dunai II. Antal, többszörös válogatott futballisták.
Története
Gara első írásos említése az Árpád-korból, 1290-ból való, ebből kiderül, hogy a település már akkor is lakott volt. Nevének keletkezését többféleképpen lehet visszavezetni. Az egyik szerint nevét onnan kapta, hogy a település egykor a Garai családhoz tartozott 1334-ig.
A másik felvetés szerint a szláv "Gora" (domb) szóból származhat a neve, mivel a település egy magaslaton helyezkedett el a jelenlegi falu helyétől 4 kilométerre délre. A mai napig azt a részt a környékbeliek "Gradina"-nak nevezik.
1526-ban érkeztek az első horvátok a településre. A török hódoltság idején, 1598-ban sok lakos a császári fennhatóság alatt álló Esztergomba költözött. 1635-41 között Esterházy Miklós a falut Urbanec Mátyásnak adományozta. A Rákóczi-szabadságharc alatt teljesen lerombolják a falut. Gara a bajai uradalom részeként 1727-ben a Czobor nemzetség tulajdonába került, majd 1750-ben a kamara Grassalkovich Antalnak, Baja földesurának adományozta. 1734-ben érkeznek az első németek a faluba.
A lélekszám 1941-ben 3941 fő volt. A II. világháború után, 1945-46-ban a német nemzetiségűek 37 százalékát, 990 főt kitelepítették, körülbelül 400 lakost pedig "málenkij robotra" hurcoltak el. Öt bukovinai falu (Andrásfalva, Fogadjisten, Hadikfalva, Istensegíts, Józseffalva) székelyeit viszont 1941-ben a Délvidékre telepített át a kormány, innen egy részüket Észak-Bácskába. Garára nagyobbrészt Hadikfalváról, Istensegítsről és Fogadjistenről érkeztek bukovinai székelyek. 1947-ben a lakosságcsere-egyezmény következtében felvidéki magyarokat, szlovákokat telepítettek Garára. Ekkor a népesség száma 4534 főre nőtt, ez volt Gara legnagyobb lélekszáma, innen folyamatosan ismét csökkent.
A település mezőgazdasági jellegű, jelentősebb ipari üzem, létesítmény nincs.
