Felsőszenterzsébet - Kerkafalva - Csöde - Felsőjánosfa - Hegyhátszentjakab - Őrimagyarósd - Viszák - Kisrákos - Pankasz - Nagyrákos - Szatta - Kerkafalva - Felsőszenterzsébet

Talán kevesebb nevezetességgel találkozhat a kerekes vándor, mint a hosszabb Őrség kerékpártúra során. Ám az erdők napmelegtől rejtő lombozatának szépsége, a legnevezetesebb őrségi harangláb eredeti hangulata és végül, de korántsem utolsósorban: a szép fekvésű Vadása-tó nyugtatóan hűs vize miatt nem fog csalódni, aki egy szép napot a nyeregben eltölt az Őrség keleti részén…

Elhagyjuk Felsőszenterzsébetet, majd Kerkafalvát, és hamarosan elérjük a Kerka völgyét, és egészen Zalalövőig egy összefüggő erdőben teherhetünk. Ha netán az erdészeti magánút sorompója le lenne eresztve, ne aggódjunk, kerüljük meg a sorompót, és folytassuk utunkat. A rendszeresen gondozott lombosok és fenyvesek édeni csendjében gyakorta találkozhatunk őzekkel, szarvasokkal és esetenként sokáig előttünk futó nyulakkal is. De ha vadat nem is látunk éppen, a nap nagy részében árnyékba boruló útvonalon rövid emelkedők és lejtők váltakozásában igazi testet-lelket pihentető kerekezésben lehet részünk.

Az erdőségből váratlanul kibukkanó Felsőcsöde egyutcás, dombos-erdős apró településrész. Hosszú lejtőn gurulva gyorsan leérhetünk Alsócsödére. Érdemes rövid pihenőt tartani a haranglábnál, ahol közkút oltja az arra járó vándorok szomját!

Csödét elhagyva szinte azonnal a Zala völgyébe érünk. Az Őrség kapujának tartott Felsőjánosfán egyértelmű tábla mutatja az irányt Hegyhátszentjakab felé. Az Őrségi Nemzeti Park területén fekvő, ám hivatalosan nem őrségi település egyik látnivalója a XIII. században emelt Szent Jakab templom. A dombtetőn álló, eredetileg román stílusban épített templomot a 1738-ban a falut birtokló Eszterházy-család építtette át barokk stílusban. Berendezése is ekkor lett rokokó stílusú. A déli oldalon álló sekrestyét egy évszázaddal később építették hozzá a szép fekvésű templomhoz.

A község észak-keleti határában a Vadása-patak mesterséges felduzzasztásával hozták létre az Őrség napjainkban legkedveltebb állóvizét. Ha megmártózni éppen nem kívánunk, akkor is érdemes a csaknem három hektár területű, erdőkkel ölelt tavat körbesétálni, gyönyörködni a partját övező dús gyep és változatos facsoportok szépségében. Meleg nyári napokon azonban kellemes élmény a túrázókat frissítő pár órányi fürdőzés…

A tó melletti üdülőtelep után enyhe emelkedővel érjük el a szőcei utat, melyen balra fordulunk, Őrimagyarósd irányába. A község az Őrség határfaluja. Temploma nem régi, II. József türelmi rendelete után csaknem száz évvel, 1871-ben építtette fel az evangélikus közösség hosszú küzdelem után. Említést érdemel a török korból megmaradt kettős földsánc is. A meredek dombtetőn egykor a Darabos-család kastélya állott, melyet a XVII. században a török portyázók elleni harcban eredményesen használtak végvárként. A kúria elpusztult, a védelmi rendszer sáncvonalát képező kettős várárok azonban ma is jól kivehető. A földvárhoz vezető út mellett egy klasszikus őrségi „tókát” is láthatunk.

Őrimagyarósdot követően gyakorlatilag sík, szinte puszta terepen kerekezhetünk tovább néhány kilométert Viszákig. A település az őrségi hagyományoktól eltérően uradalmi birtok volt, a 17. század derekától a Sigrayak tulajdona, a családról számtalan történet és több humoros legenda is fennmaradt. Az apró faluban a módosabb gazdák önálló pálinkafőzdét alapítottak, mely a mai napig működik és öregbíti a helyi pálinka hírnevét. Napjainkban legismertebb nevezetessége az Őrség kulturális életébe új színt és számos rendezvényt hozó kultúrpajta.

Túránk következő állomása Kisrákos. Az Őrség részének egyik legszebb fekvésű települése a korábban rákokban igen gazdag Denke-patak két oldalán húzódó dombokra épült. A régi időkben büszke, módos gazdák által lakott község a mai napig őrzi szeres jellegét. A szerek elnevezése Kisrákoson is az ide telepedett első családokra utal. Szép kis református temploma 1843-ban épült. A templom építését maga az osztrák császár engedélyezte, akihez a kérelmet gyalogszerrel vitték el a bécsi udvarba a falu által választott követek.

A Denke völgyében néhány kilométer megtétele után nagyobbrészt erdőkkel övezett területeken át érünk Pankaszra. A falu elején balra lévő első házcsoport végén egy XIX. századi kovácsműhelyt találhatunk, korhű eszközökkel és berendezéssel. Ám a község legismertebb látnivalója innen már nincsen messze: alig néhány száz méterre az út bal oldalán a fák között rejtőzően is szembetűnik az enyhe domboldalon álló 1755-ben épült szoknyás harangláb. Az Őrség legrégibb harangtornya méreteit tekintve nem a nagyobbak közé tartozik, de zsúpfedelét, az idők által érlelt gerendázatát és a szép arányú zsindelyes harangtornyot tekintve kétségkívül a legeredetibb. 2012-ben a zsúpfedést és a kontyolást igényesen felújították. A „szoknya” alá bújva nemcsak a harangházat csodálhatjuk meg, hanem jól megfigyelhetjük a rozsszalma-kötegek látványos hozzáerősítését a tetőlécekhez és a faragott szarufákhoz. Említést érdemel még a falu régi iskolájában berendezett néprajzi és helytörténeti gyűjtemény.

A harangláb után a főúton jobbra fordulva következő állomásunk a Zala völgyében fekvő Nagyrákos patinás őrségi szeres település. Lakóinak egy része a XV. században az őrszolgálatért nemesi rangot kapott - a mai napig fennmaradt Nemesszer elnevezés utal a kiváltságos őrök egykori lakhelyére. A kocsmánál jobbra fordulva szép kis körúttal a község legszebb részét járhatjuk be. A katolikus templom XIV. századi eredetű, de a XVIII. század végi barokk átépítés az egykori román stílusjegyekből nagyon keveset hagyott meg.  A református templomot 1801-ben építették fel a Nemesszeren, fehérre meszelt falai és horgany toronysisakja már távolról szembetűnnek. Az épületet 2012-ben újították fel, környezetét is rendezték. Érdemes bepillantani: a hófehér fal és mélybarna berendezés összhangja szemet nyugtató látvány a példás rendben tartott templombelsőben.

Az Alsószerre visszatérve utunk bal oldalán korhűen helyreállított, a XIX. század végén épített tipikus boronafalas tájházat fedezhetünk fel. A falu legújabb kori nevezetessége Magyarország leghosszabb, 1400 méteres vasbeton vasúti völgyhídja, mely egyúttal a hetvenes évek elején felszámolt „őrségi vasút” újjáépülésének szimbóluma is. A létesítmény 2002-ben Építőipari Nívódíjat kapott. Az új vonal átadását ünneplően már bő évtizede, július hó harmadik hetének végén rendezik meg a faluban az ún. Völgyhídi Vásárt, mely az Őrség jól ismert népművészeti és kézműves rendezvényévé nőtte ki magát.

A híd alatt meredek emelkedőn kapaszkodunk fel a Zala völgyét határoló dombhátra. Jutalmul félúton igen szép kilátás nyílik a községre és a tájba esztétikusan simuló vasúti hídra. Három kilométeres, a nagy part nehézségeit feledtető kerékpárút után érjük el Szattát, az Őrség sokáig feledésbe merült határfaluját. Szatta tipikus egyutcás település. Az őrségi téglaépítés szép hagyományát mutató több kódisállásos lakóházat figyelhetünk meg. E tradíciót az utóbbi évek betelepülő lakosai is szívesen követték új házaik építésénél.

Az egykori zsákfaluból délre kivezető, sokáig a legrosszabb állapotú őrségi út címét méltán megérdemlő útszakaszt az elmúlt évben újították fel, így kivételesen jó minőségű aszfalton kerekezhetünk tovább. Vas megye és egyúttal az Őrségi Nemzeti Park határát átlépve, erdők és mezők váltakozó kíséretében jutunk el Kerkafalvára, ahonnan a Két határ tó mellett jutunk vissza Felsőszenterzsébetre.

 

A túraleírást az őrségi Tornácos Vendégfogadó készítette.