Pakod község első írásos említése 1211-bõl származik: Pocud (Pokod) nevét olvashatjuk a pannonhalmi Szent Benedek rend történetéről szóló könyvben. 1230-ban egy oklevél tesz említést Pakodról, illetve a Pakodtól észak-keletre fekvõ Barabás nevű településrõl. A dokumentum részletesen leírta, hogy van Barabásnak (vagy Barlabásnak) két malma, egy hídja, amelyen emberemlékezet óta a birtokos hídvámot szedett.

A község nevének eredete és jelentése ismeretlen. Lehet, hogy első ismert birtokosa Páka vagy Pakod lehetett, de még az is bizonytalan, hogy ez a név magyar vagy szláv eredetű-e.

A XVI. században a törökök idején többször is leégett a falu, de mindig újjáépült.

1707-ben a kuruc-labanc háborúban ismét leégett az egész falu. A tűzvészben elpusztult a falu második, fából készült temploma is. A tüzet csak az 1677-ben öntött harang élte túl, amely felkerült a jelenlegi, harmadik templom tornyába.

1769-re 112 család 690 tagja lakta Pakodot, ebbõl 41 nemesi család volt. A falu nagyobb részének birtokosai ekkor már a Festetics grófok és a zalabéri Horváth József voltak.

A természeti katasztrófák azonban ezután sem kímélték a települést: 1783 márciusában ismét nagy tűzvész pusztított a faluban, a kilencvennégy házból harminckettõ leégett. Nem sokkal később, 1795-ben pedig árvíz öntötte el a falut, a víz házakat, malmokat döntött össze, az egész település vízben állt.