Balatonederics

A Balaton északi partján, a Keszthelyi-hegység keleti oldalán terül el, a Balatonszentgyörgy-Keszthely-Tapolca útvonalon.

Túraajánlatok

Kerékpártúrák

A falu fölött emelkedő Ederics-hegy DK-i oldalában 1990-ben fedezték fel a Dunántúl második leghosszabb barlangját, az 5700 m összhosszúságú Csodabogyós-barlangot. Nevét a hegyoldalban előforduló növényről kapta. A barlang keletkezése a hegységrészt alkotó triászmészkőbe szivárgó víz oldó hatására vezethető vissza. Szakképzett vezetőkkel megtekinthető, a látogatók a túrára overállt és fejlámpás sisakot kapnak. Inf.: 30/306-6050, 30/237-3759, www.csodabogyos.hu

Látnivalók

Keresztelő Szent János-templom

A község katolikus temploma román stílusban épült a XIII. században, de azóta többször átalakították. Az előtte álló Szentháromság-szobor 1871-ből való.

Fekete-kastély 

A XVIII. században épült a Fekete-kastély ma elhagyatva áll, parkjában ritka fák találhatók.

Afrika Múzeum

A legérdekesebb látnivaló az Afrika Múzeum és a mellette kialakított vadaspark (bivalyok, maszáj kunyhók). A múzeum dr. Nagy Endre (1913–1994), neves vadászunk néprajzi és trófeagyűjteményéből jött létre, aki évtizedeket töltött Tanzániában.

Csodabogyós-barlang A Balatonederics közelében található barlangrendszer több, mint 6 km hosszú, ezzel ma hazánk nyolcadik leghosszabb barlangja. Bejárása kezdő barlangászok számára is lehetséges, nekik a közel 2 órás alap túrát javasoljuk. Gyakorlott mászók a két felé vezető, 4-4 órás extrém túrákra is befizethetnek.

Egyéb látnivalók: Pele-Apó ösvénye, Tájház, Szentháromság-szobor, A tiszta ivóvíz falfestmény, Szökőkút elefánttal, St.Hubertus a vadászok védőszentje dombormű, régi pincék, kőkeresztek, strand.

Története

A település létéről 1214-ből származik az első írásos bizonyíték, egy királyi adománylevél. A honfoglalás előtt azonban már kelták és rómaiak is letelepedtek itt, kelta sírokat és római útmaradványokat találtak. A falu a XVI. sz. utolsó évtizedeiben lakatlanná vált a súlyos török adóterhek, a folytonos zaklatás miatt. Az újratelepülés a XVII. sz. végén, XVIII. sz. elején történt.