Nagykapornak
Nagykapornak a Zalai-dombság középső részén helyezkedik el, egy észak-déli völgy keleti felén. A község a 76-os - a Zalaegerszeget a Balaton térségével összekötő - másodrendű főút mentén fekszik. A település sűrűn elérhető autóbusszal Zalaegerszeg és Keszthely felől, továbbá rendszeresen kötik össze járatok Budapesttel és egyes dunántúli nagyvárosokkal.
Túraajánlatok
Kerékpártúrák
Látnivalók
Szentséges Üdvözítő templom
A nagykapornaki bencés apátságot 1150 körül alapította valószínűleg Kador György. A templom fa templom lehetett az elején, viszont a XII. században háromhajós román stílusú apátsági templommá építették át. A templom egyik tornyának a belsejében ma is látható a román stílusú ikerablak. A török időkben a templom végvár lett, amit aztán1664-ben a törökök leromboltak. Az apátság falai, tornyai ugyan megmaradtak, illetve a főhajót is hamar helyrehozták.
A mai templom a XIII. században épülhetett szintén román stílusban. Ez a templom is a törököknek esett áldozatául.
A települést többször felégették a törökök, de a templom falai ugyanúgy megmaradtak, viszont már ezúttal nem építették újjá, hanem 1778-ban lebontották és köveit a mai plébánia házba építették bele. Török időben a plébánia megszűnik, csak ferences és jezsuita missziósok tudják a híveket lelkileg ellátni.
1720-1725-ig Búcsúszentlászló fiókja, 1735-től önálló ferences plébánia. 1757-től újra világi pap a plébános. 1911-ben pedig jezsuiták veszik át a plébánia vezetését. 1950 júliusa óta a veszprémi egyházmegye gondoskodik a plébánia ellátásáról.
A Templom belsejének megújítása 1862-ben történt, renoválása pedig 1882-ben; mennyezeti freskóit 1930-ban Kuczka Mihály újra festette.
Egyéb látnivalók: Remetekert
Története
Nagykapornak a XI. században épülhetett be. A település első említése 1234-ből való.
A település a XVI. századig többször volt megyegyűlés színhelye, illetve a XV. századtól törvényszék is működött ott, ám ennek ellenére mezővárosi jogait csak 1459-ben szerezte meg; hamarosan járási székhellyé vált.
Az első világháború után súlyos veszteségeket szenvedett a település lakóssága, egyharmada a behívott katonáknak életét vesztette, illetve sokan váltak rokkanttá.
A második világháborúban is sokan életüket vesztették, többek között sok zsidó család is.
A rendszerváltást is megsínylette a falu, ekkor sokan elvesztették állásaikat és kénytelenek voltak a városba menni, ennek köszönhetően a falu helyzete jelentősen romlott.