A Bükköt 1977. január 1. hatállyal nyilvánították nemzeti parkká azzal a céllal, hogy a hegység természetes növény- és állatvilágát, földtani, tájképi és kultúrtörténeti értékeit megőrizzük a jövő generációi számára. Az agyagpalából meredek sziklatörésekkel emelkedik ki a mintegy 40 négyzetkilométeres, karsztos Bükk-fennsík. Az itt található felszíni karsztformák. szűk víznyelők, töbrök, sziklagerincek, mély szurdokvölgyek, hegyi rétek és barlangok változatossá teszik a tájat. A Bükk-fennsík peremének sziklasorai - "a kövek vonulata" ( Három-kő, Tar-kő, Cserepes-kő, Pes-kő, Őr-kő, stb.) - csodálatos panorámát kínálnak a kirándulók, természetjárók számára.

A Bükk átlagmagasságát tekintve hazánk legmagasabb hegysége, mészkőormai, fennsíkjának több kiemelkedése meghaladja a 900 m-es magasságot.

E változatos és klímaviszonyai gazdag növény- és állatvilág kialakulását tették lehetővé. Egyaránt megtalálhatók itt mediterrán, magashegységi, és jégkorszaki maradványfajok, egyedülállóan gazdag a lepkefaunája, rovarvilága. Mintegy 90 itt költő madárfaj ismert e területen, köztük több olyan fokozottan védett faj, amely hazánkban csak a Bükk erdőségeiben, sziklafalain fészkel. A hegység több száz barlangot számláló karsztrendszere vízminőségi szempontból kiemelkedő értékű, egyes barlangok (Istállós-kői, Suba-lyuk, Szeleta stb.) ősrégészeti leleteik révén értékesek a tudomány számára.

A Bükki Nemzeti Park kitűnő lehetőséget kínál az (öko)túrázásra, jelzett utak várják a kirándulókat és a kerékpárosokat, a hegyvidéki pihenésre vágyókat. A területén található természetismereti tanösvények sok új ismeretet nyújtanak a természet értékeiről, a természetvédelem napi feladatairól.